2012. október 24., 08:572012. október 24., 08:57
A közlekedési és a versenyképességi program kifizetéseit függesztenék fel, mivel az ország vezetése képtelen növelni a rendelkezésre álló pénzalapok felhasználását, másrészt pedig a sikkasztások is bosszantják a brüsszeli illetékeseket.
A felállás tehát ez: miközben Ponta miniszterelnök egy korábbi elszólása szerint fennált a veszélye, hogy október végén kiürüljön az államkassza, eurómilliárdok várnak arra, hogy Románia felhasználja azokat, az illetékes szervek azonban képtelenek megfelelő projekteket kidolgozni, illetve nem tájékoztatják megfelelően a polgárokat, a vállalkozásokat arról, hogy milyen európai finanszírozási lehetőségek állnak a rendelkezésükre.
Nehéz nem arra gondolni, hogy a hír nem sokkal a választások előtti kiszivárogtatásával Brüsszel az általa az alkotmánybíróság elleni, nyári támadások miatt nem szívelt Ponta-kormány esélyeit kívánja csökkenteni, amely energiáit inkább a belpolitikai harcokra pazarolta, bár ez esetben az előző kormányokat is ugyanolyan felelősség terheli. Ha már a közlekedésről van szó, most annak kell örvendezni, hogy hosszú idő után végre sikerült átadni egy 9,5 kilométeres autópálya-szakaszt a Bánságban, miközben nagymértékben csak a romániai illetékeseken múlik, hogy az észak-erdélyi sztráda nem épül – holott immár annak a megépítésére is rendelkezésre állnának az európai pénzek.
Márpedig a válság nem csupán Romániát sújtja, és az EU tehetősebb tagállamai szeretnék, ha kevesebb pénzt kellene a közösbe beadni az elmaradottabb tagállamok felzárkóztatására. A siralmas román eredmények ürügynek sem rosszak, de jogos indokként is felhasználhatók a támogatások csökkentésére. Igaz, sok nem változna – csak most már azért is éheznénk az asztal mellett, mert az étel is kevesebb rajta.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.