JEGYZET – Ha eddig nem lettem volna az, most már határtalanul büszke vagyok arra, hogy az Európai Unió polgára lehetek. Nagyjából kizárható ugyanis, hogy van még egy olyan politikai entitás a világon, amelynek kedélyesebb és eredetibb vezetője lenne, mint a mi hőn szeretett EU-nknak.
2015. május 30., 14:192015. május 30., 14:19
Jean-Claude Junckerre, az Unió kormányaként is emlegetett Európai Bizottság (EB) elnökére gondolok, aki eddig mérsékelt államférfiúi képességekről tett tanúbizonyságot, de hát a 21. században valószínűleg retrográd és szélsőséges hozzáállás ilyesmit elvárni egy politikustól. Annál inkább otthon van a jópofizásban, a hozzá tárgyalni érkező politikusok megviccelésében.
Legutóbb az EU rigai csúcstalálkozóján csodálhattuk meg ismét, mekkora egy mókamester a jó öreg Jean-Claude. Magyar közegben az hívta fel a figyelmet rá, hogy amúgy teli tenyérrel lekent egy kisebb pofont Orbán Viktornak, miután a mikrofonok előtt viccesen kétszer is lediktátorozta a kormányfőt.
Ám nem csupán a magyaroknak jutott ki a megtiszteltetésből, hogy az EB elnöke bohóctréfát űzzön valamely vezető politikusukkal. Charles Michel belga miniszterelnök tar feje búbjára cuppanós csókot nyomott, a luxemburgi külügyminisztert pedig úgy vágta képen, hogy anno az úri kaszinókban ezért nem párbajkihívás, hanem az asztal mellett azonnali felkoncolás járt volna.
Nem úszta meg az európai Régiók Bizottságának elnöke, Karl-Heinz Lambertz sem, aki túlsúlya miatt került Juncker villájára. Arról nem is beszélve, hogy egy óvodás lelkesedésével volt képes örülni annak, ha valamely politikuskollégája az övéhez hasonló színű nyakkendőben jelent meg. Ne értsen senki félre, nem vagyok én sem híve annak, ha a politikusok állandóan komor arccal, gond felhőzte homlokkal járnak az egyszerű emberek között, egyáltalán nem árt, ha közvetlenebb, emberi arcukat is megmutatják.
Juncker mesterből azonban lassan már azt is kinézem, hogy a kínai elnököt bizalmaskodva hátba vágva – mongoloid vonásaira utalva – megjegyzi: „Öregem, ne hunyorogj már annyira sunyin!”, egy afrikai politikus kapcsán pedig arra mutat rá, hogy nem kellene annyi időt a szoláriumban tölteni. Persze a maga nemében igaza van, elvégre valamiben nem árt kitűnni a nemzetközi mezőnyből. Ha tiszteletre méltó nagyhatalom nem is leszünk, még mindig mi lehetünk a világ bohóca.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!