2011. július 04., 12:202011. július 04., 12:20
Azt sem mondtam, hogy kitesszük a lelkünket, éjt nappá téve robotolunk, fizetjük az életbiztosítást, megvesszük a százhuszonhetedik tündérpónit, majd minden második este a lakás minden szögletéből összeszedegetjük őket, az egyes estéken meg egyszerűen csak átbotorkálunk rajtuk, és azt sem mondtam, hogy mi nyögtük a kommunizmus rémuralmát, majd megváltottuk a rendszert, és nekünk nem volt mobiltelefonunk, számítógépünk, és este csak tízperces rajzfilm volt, fekete-fehérben Mihaela. És nem mondtam azt sem, hogy az ő korában két évet vártam egy eredeti Trapper farmerre és soha nem volt Moncsicsim, és nekem az volt a szórakozás, hogy a blokk előtt tollasoztunk, cicáztunk és bújócskáztunk.
A gumibabákra mi varrtuk a ruhát, és inkább szörnyszülöttekre hasonlítottak, mint királylányra, de mi csak azért is annak láttuk őket. És nagynéném Moszkvából hozott egyszer egy tapsoló hajas babát és csodájára járt az egész lakónegyed. És minden második évben ettem hot-dogot, jégkrémet és Mackó csokis-sajtot, mert akkor mentünk külföldre, és az állatkert mellett, ezek hagytak bennem életre szóló nyomot. És azt sem mondtam, hogy mindezek után, micsoda hálátlanság, hogy egy fél kenyeret sem tudunk megvenni anélkül, hogy meg ne kérdezze: és nekem mit veszel? És még patikában is kikunyerálja a gyümölcsízű C vitamint, és szemtelenül előttem darálja a belső értékekről, az együttlétről és az éhező afrikai kisgyerekekről szóló mantrámat.
És hogy csak húzza az orrát, amikor a naponta huszonötször sorra kerülő kérdésre, hogy mi az édesség, ilyeneket felelek, hogy szedres sajttorta, pedig mi hogy örültünk, ha anya hozzájutott egy kis vajhoz és sütött Kati-szeletet, és kovásznai kekszet sem mindig lehetett kapni, és azt sem tudtam, mi az a gumicukor. Azért nem mondtam, mert én valamikor megfogadtam, hogy ezeket nem mondom, mert tartom a lépést, nem változom annyira, és nem felejtek. Arra viszont nem számítottam, hogy a világ száguld el mellettem, és én igenis úgy érzem, hogy aktuálissá vált a bezzeg az én időm.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!