2012. november 05., 08:552012. november 05., 08:55
A valóságban viszont szó sincs ilyesmiről – ezt sajnos sokan tapasztaltuk már. Az egyesek és kettesek agyoncsépelt kérdéskörének újabb hullámvetése. Nem is ezen akarok morgolódni, mert fanarióta világunkban úgysem volna semmilyen foganatja. Hanem inkább azon, mivé is lett röpke néhány esztendő alatt a jog: zsarolási eszközzé. Igen, zsarolás, ismétlem – és ezt vállalom is bármilyen törvényszék előtt. Ügyvédek hadát sem fogom igénybe venni, mivel ha nincs is sok érvem, de azok eléggé ütősek.
Csúcsérvem az lesz, hogy az arrogáns volt-van-lesz hivatalnokok kizárólag saját előjogaikként kezelik a jogrendszert, vagyis azt gondolják, hogy a pereskedéssel csakis őméltóságaik fenyegethetnek, tőlük el- és beszámolást kérni lehetetlenség. Aki egy kicsit jártas a történelemben, annak rögtön a hűbérvilág ugrik be – abszolút jogosan. Vagyis visszavedlettünk volna jobbágyokká? Valahogy úgy. Még szerencse, hogy ezeket az anakronisztikus törekvéseket sokan már időben észlelik.
Odáig persze még nem jutottak, hogy cselekedjenek a feudális úrhatnámság ellen, de a passzivitás, már az is valami: egyik fülükön be a fenyegetés, a másikon ki. (Lám, micsoda szerencse a két fül! A sztereohallás mellett az agyi átjárhatóságot is pompásan biztosítja!) Magyarán: tudomást sem vesznek a fenyegetőzésről. Így lesz a szépen kialakított előjogból bádogfityegős hátrány. Újabb perrel zsaroló galambot nem mernek röptetni ugyanazon személy ellen, mert félnek – félnek még csak bele is gondolni, mi volna, ha törvény elé mennének. És ha véletlenül nem az ismerős ügyésszel, bíróval találnák magukat szemben, hanem olyanokkal, akiknek sem a rokonait, sem a barátait-szomszédjait nem ismerik, nem tudnak róluk semmit.
Sem azt, hogy mit ennének-innának szívesen, milyen színű hajat és szemet néznek a legnagyobb kedvvel, milyen derék- és mellbőség az igényük. Akkor pedig bármi bekövetkezhet, akár még az alperes is nyerhet jogerős ítéletet. Ez pedig előbb-utóbb a hűbéri világ végét jelentené. Hogy másutt már réges-régen véget ért?! Igen, tudom, másutt már réges-régen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok