2012. július 30., 09:272012. július 30., 09:27
Megpróbálom én is a tőlem telhető udvariassággal, de határozottan visszautasítani. Ekkor következik a hangnemváltás: hát nekem semmit nem számít az egészségem? Ennyire felelőtlen volnék önmagammal és szeretteimmel szemben? Vagy még annyit sem tudok, hogy a megelőzés többet ér a kezelésnél?! És hasonló kérdések, amik nagyon gyorsan kibillentenek a rám amúgy sem igazán jellemző udvarias hangnemből.
Rákiáltok a csicsergőre, hogy feledje el a számomat, elegem volt a hetente két-három déli hívásukból. (A készülék kijelzője ugyanis mindig ugyanazt a számot mutatja.) Erre már ő sem csicsereg, hanem nekem támad, hogy merek én vele kiabálni. Ahogy maga engem folyton zavarni merészel. De ha benne van a számom az adatbázisban…
Lezárom, és máris megenyhülve jót nevetek, mert eszembe jut egy híres Bacsó-film jelenet, amikor két nő hasonló hangnemben esik egymásnak, s egy hirtelen vágással a baromfiudvar két kotlósa csipkedi egymás bóbitáját. Igaza van a férjemnek, nem érdemes ilyesmin mérgelődni. Lehet, hogy a telefonáló ezekért a hívásokért kapott havi éhbérből éldegél.
Persze tudom, és nem is a csicsergőre haragszom, hanem arra, aki a pofátlanságra kényszeríti őket. Hogy ha a hívott szám nem vevő az egészségét őrző-védő kuruzslószerekre, akkor mindent bele: turkálhatnak a lelkében, tudatlannak, felelőtlennek nevezhetik, bevethetik az érzelmi zsarolás legkülönbözőbb eszközeit. Hátha-hátha sikerül valahogy bepalizni az illetőt. Csakhogy 1990 óta huszonkét év telt el, joggal hihetném hát, hogy a hőskori kisebb-nagyobb ügyeskedési trükköknek végleg befellegzett.
De nem: még mindig vannak hiszékeny emberek, akik egy-két lej engedményért bármit megvásárolnak, különösen, ha az egészségüket emlegeti egy „velük mélységesen együtt érző” ismeretlen. Ha pedig a szer vagy eszköz vagy kütyü nem válik be, és az eleve hiányzó szavatossági idő helyett az eladót keresné a pórul járt, hűlt helyét találná. Fogadkozni pedig, hogy soha többé, már késő lesz. Némi kis ordibálással ezért veszem hát elejét annak, hogy éppen az egészségemmel zsarolhassanak meg holmi ismeretlenek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok