2013. március 25., 08:592013. március 25., 08:59
Akkor határozta el Szent Ferenc, hogy kimegy a városból, és beszél az ordassal. Az őt felfalni készülő állatot baráti hangon atyámfia farkasnak szólítva elmagyarázta neki, mennyire nem szép állatokat és embereket pusztítani és biztosította: tisztességes viselkedéséért elegendő ennivalót kap majd a lakosoktól. Ígéretének biztosítékául önmagát jelölte meg, majd kézfogással szentesítették az egyezményt: „És mikoron kiterjesztette vala Szent Ferenc kezét hit vételért, az farkas felemelé első jobb lábát, és szépen veté Szent Ferencnek kezébe azt, hogy jegyet adhatja vala.”
Az 1450 körül keletkezett Ferenc-legendának „Az fordólt farkasról, ki bódog Ferencnek miatta fordóla nagy szelédségre” című fejezete nem követi a mesék időtlenségbe forduló befejezését, miszerint máig is élnek, ha meg nem haltak, hanem pontosan tudósít arról, hogy két évig tartott a békés egymás mellett élés, „azután a farkas megaggván meghala”. Most, nagyhét kezdetén az adott szó csodafegyverének ez az egyik első és a legnépszerűbbek közé tartozó példázata elsősorban azért jutott eszembe, mert az újonnan megválasztott szentatya elsőként vette fel az assisi szent nevét, ország-világ előtt kijelentve, hogy a szegények pápája lesz. Biztos vagyok benne. A krisztusi alázatról ugyanis már előbb tanúságot tett, a beteg gyermekek lábának megmosásával, amit például az ortodoxok értetlenkedve fogadtak: miféle megalázó ez egy főpaptól. Én viszont nem csodálkoztam az ő csodálkozásukon, hisz erre mifelénk az úgymond nagyobbak alázata – az adott szó betartásához hasonlóan – ismeretlen fogalom. Ígérgetni jobbra-balra nagyon könnyű, hogy aztán ha valaki esetleg számon kérné, akkor rögtön előkaphassák a – másikban! – hibást. És jöjjön egy újabb szóözön az ilyen-amolyan gátló körülményekről. Ferenc is mondhatta volna, hogy a farkas természeténél fogva nem vegetáriánus, nem racionalizált bioevő, illetve nagyon is biopárti, hisz a maga ejtette zsákmányt biztosan nem kezeli el senki a háztól különböző szerekkel, de nem mondta. Nem mondta, mert mást ígért, s azt kézfogással meg is pecsételte. Ha pedig megszegi, oda az emberek előtt a becsület. Az ordasról nem is szólva!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok