2011. augusztus 08., 08:232011. augusztus 08., 08:23
A játék (azaz a pénzügyi év) közben megváltoztatott szabályok akkor is bonyodalmat okoztak, amikor május elején leadtam a jövedelemadó-bevallásom (a második változat már jó volt). Azt is „normálisnak” fogtam fel, hogy cirka 60 nap, ameddig kiszámolják, összevetik az összes adatot. Tekintettel arra, hogy a Krónika Kolozs megyében van, a másik munkahely a fővárosban található, nekem meg egy harmadik megyében van a lakcímem. Majd küldik ők a felszólítást, mennyivel tartozom, jöjjek vissza az ANAF-irodába – így egy kedves hölgy.
Meg is érkezett a felszólítás július végén, persze kettő darab, egyik az egyfajta szabályok szerinti jövedelemre, másik a másikra. Rögtön kiszúrom, az egyiken valami nem stimmel, hiszen nekem többet kellene fizetnem, mint amit írnak. Elmegyek megint, mondom a tényállást. Hoppá, kapnak észbe, valóban nem jó, utánanéznek. Pár nappal később, újra ott: nem igaz, jól van számolva, mert ekkor ennyi százalék volt adójóváírás. 100% biztos? Hát persze, menjen ide és ide, ott kifizetheti. Odamegyek: nono, az egyik összeg negatív, menjek vissza O. úrhoz valamilyen papírért, és jöjjek vissza. Hamarosan megkapom O. urat. Pötyög valamit a gépen. „De hiszen, domnu’ Ferencz, maga nem ennyit kell fizessen” – hallom. „Végre! Kisütik, mégis tévedés volt. Én megmondtam” – gondolom. A szemüveges úr diadalmasan: „MI még tartozunk X lejjel Önnek, ezt most levonjuk a fizetendő adójából!” Tessék? Hogyan? Mit? Mennyi? – dadogom. (Már az meglepő, hogy azt mondták, kevesebbet kell fizetnem, de hogy másodszorra is? Ez már csoda.) Kérem, ismételje meg, lehet nem értettem jól. 2004-ből tartozik nekem az állam, miért nem jöttem eddig érte? Ha tudtam volna, de erről a jövedelmemről most hallok először. Ráhagyom O. úrra: „biztos Ön jobban tudja, mint én...”
Költői kérdés: olyan nehéz lenne az agyoninformatizált 21. században tájainkon is meghonosítani, hogy az állampolgár bármikor megtudakolhassa bizonyos honlapon, hogy állnak az adóügyeinek naprakész részletei?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!