Autonomista tűzoltás és pótcselekvés

A „becsületbeli ügy” spiráljából szabadulni nem tudó Kulcsár-Terza József ugyanis újabb (magán)ak­­­ciót hirdetett: a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki szervezetének segítségével aláírásgyűjtésbe kezd az általa a parlamentben egyénileg benyújtott autonómiatervezet támogatása érdekében.

Köztudott, hogy a polgári párt RMDSZ-es listán megválasztott parlamenti képviselője még mandátumszerzése előtt megígérte: minden erejével képviselni fogja Bukarestben az önrendelkezés ügyét, és mihamarabb a parlament elé terjeszti(k) a székelyföldi területi autonómiastatútum (valamelyik) tervezetét. Kulcsár-Terza ezt már tavaly tavasszal megtette volna, de nem jött össze, majd amikor egyértelművé vált, hogy az RMDSZ, de még MPP-s főnöke, egyben képviselőtársa sem áll ki mellette, akkor – karácsony előtt – egyénileg iktatta a Székely Nemzeti Tanács (és nem az RMDSZ–MPP) által kidolgozott tervezetet.

Ezzel Kulcsár-Terza József elsősorban azt bizonyította be, hogy tartja a szavát, ami manapság már önmagában dicséretre méltó tett. Csakhogy „makacsságával” olyan támadófelületre világított rá az erdélyi magyar politika béklyókkal teli viszonyrendszerében, amelynek felvillantásával inkább csak nevetségessé tettük magunkat ország-világ előtt. Mert hogy is vegye komolyan autonómiaigényünket a többségi társadalom, ha azt látja, hogy még a (saját) parlamenti képviseletünk sem karolja fel?!

Az azóta eltelt egy hónapban folyamatosan zajlott a tűzoltás, egymást követték a magyarázkodások. Eleinte az RMDSZ és az MPP alkotmányossági akadályokra hivatkozva „bújt ki” a felelősség alól, és újfent időszerűtlennek, elhamarkodottnak nevezték a kezdeményezést. A minap pedig a szövetség háromszéki politikusai azzal „takaróztak”, hogy Kulcsár-Terza „hivatalosan” nem kérte támogatásukat. Nyilván rendkívül kényelmetlen, ha egy erdélyi magyar párt vagy egy székely politikus a sokat emlegetett kedvezőtlen konstellációk örök körforgása közepette az autonómiatörekvések „rossz oldalán” találja magát, de inkább ezt vállalták be, minthogy a „rámenős újonc” mögé álljanak.

Na de nem sokat kellett várni a „visszatalálásra”: január 8-án az RMDSZ, az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői közös nyilatkozatban foglaltak állást az önrendelkezés mellett, pontosabban megállapodtak az autonómiaelképzelések összehangolását elősegítő alapelvekben. Már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a mindig áhított összefogás gyakorlati megvalósulása nehezen behatárolható, de annyit azért el lehetett várni, hogy a felek ezután legalább egyeztetnek. Ehhez képest most Kulcsár-Terzáék úgy indítanak aláírásgyűjtést, hogy még a pártjuk teljes egészének támogatását is csak remélik.

A polgári párt háromszéki politikusának újabb akciója a jelenlegi helyzetben sajnos nem több, mint egy kényszerpótcselekvés: bő egyévnyi bukaresti, RMDSZ-frakción belüli kudarcos érdekérvényesítés után olcsó húzás a nép akaratában keresni a vigaszt. Hiszen köztudott, hogy a székelyek autonómiapártiak: az SZNT 10 évvel ezelőtt lezárt belső népszavazásán több mint 200 ezer ember támogatta az önrendelkezést, az „urnákhoz” járulók több mint 99 százaléka.

Nehezen hihető, hogy a kormánypártok, az ellenzéki alakulatok, a román közvélemény megmondóemberei most lélegzetelállva fogadnának 10 vagy 100 ezer autonómiapárti aláírást. Persze ez is sokat számítana abban az esetben, ha előtte és mögötte egy erős képviselet, egybecsengő politikai akarat, valóban összehangolt cselekvési terv állna. Utóbbiak hiányában azonban csak röhögtetjük magunkat.

korábban írtuk

Aláírásokat gyűjt a háromszéki MPP Székelyföld autonómiatervezetének támogatására

Székelyföldi aláírásgyűjtést hirdetett a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki szervezete a román parlamentben tavaly decemberben benyújtott székelyföldi területi autonómiastatútum-tervezet támogatására.