JEGYZET – Alaposan fölkavarta a vizeket ez a hónapok óta rejtetten nyomatott választási kampány, de nemcsak felkavarta, csúnyán be is mocskolta a különben tisztának hirdetett politikai forrásokat.
2014. november 17., 18:272014. november 17., 18:27
A hírtévék elharapózása óta lett általános a „forrásokra” való hivatkozás, ami önmagában nem volna tévedés, hisz a gyakorlott krimit olvasók és nézők tudják, hogy minden detektívnek megvan a maga informátori hálózata, s ezekről leginkább az tudható, hogy semmi pontosat nem tudni róluk.
A profinak csak ritkán nevezhető hírtévézők viszont, amikor forrásokat emlegetnek, akkor legtöbbször olyan egyértelmű utalásokat is elejtenek (véletlenül!), hogy csak az nem tudja, kiről van szó, aki egyébként sem mászkál otthonosan a politikai prérin. És természetesen a „bizalmas” értesülések épp az illető tévéadót pénzelő oldal ellenfeleiről közöl cifrábbnál cifrábbakat.
Ha nem volna olyan nagyon szánalmas, akár szórakozni is jól lehetne azon, hogyha az ellenkező előjelű adóra kapcsolunk, majdnem ugyanazokat a mocskolódásokat hallani az ellenfélről. A szájuk nagy – mindkét oldalon – mondják, csácsognak össze-vissza, de a hírszerkesztés hátterét jelentő képzelet fölöttébb szegényes.
Ebben a legutóbbi elnökválasztási kampányban különösen nyilvánvalóvá vált, mennyire szűk az a terület, amelyen a hazai politikai közgondolkodás mozogni képes. A korrupció vádja a sláger, csörgették is a bilincseket szinte naponta, csak persze félig hunyt szemmel: mandátuma lejártával az épp távozni készülő elnök az utolsókat rúgta azokba, akik az eltelt tíz év alatt, ha csak gondolatban is, de „vétkeztek” őkelme ellen. Az elnöki média rögvest lecsapott a friss inkrimináltakra, dobálták a kígyót-békát, a másik oldal pedig parírozott. Mindketten – természetesen?! – a forrásaikra hivatkozva. És amikor térfelet cseréltek, ugyanígy.
Tulajdonképpen nem is kellene ezért szót emelnem, errefelé ilyen a kampány, és talán legközelebb még ilyenebb lesz. Jó, de ez a „magas” szinten szokássá vált szitkozódás, aljas pletykaság, a forrásokra hivatkozó gyanúsítgatássorozat sajnos sikeresen megmérgezte az egész közbeszédet.
Lassanként már nem is figyelnek arra, aki nem valamiféle mocskolódással kezdi a mondandóját: maholnap kenyeret se vehetünk a sarki üzletben egy-egy kiadós szitkozódás nélkül a másik utca kenyérüzletének címére. A csörte elültével talán újra csendesebb lesz az élet. Ha még lehet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!