2010. január 28., 09:502010. január 28., 09:50
Nem mondom, hogy valamennyi cipőjavítás, hajfestés, manikűr vagy megvásárolt virágcsokor után áfás számlát kaptam, de azt sem tudom elfogadni, hogy az államháztartási mérleghiány alakulása ezeken az összegeken állna vagy bukna.
Nem hiszem, hogy a sarki borbélyok miatt tartana ott az ország, ahol tart.
Még mielőtt adócsalásra történő felbujtással vádolnának, leszögezem, nem támogatom én a törvények kijátszását, igenis fizesse be mindenki a jövedelme utáni adóját, mert ez csak így lehet rendjén. Azt azonban senkitől sem szabadna megkövetelni, hogy ne jövedelme, hanem forgalma után adózzon.
Az üzleti forgalom meghatározása szerint nem a nyereséget, hanem a teljes bevételt jelenti, a bevételben pedig benne van a munkadíj mellett a felhasznált sampon, hajhab, zselé, hajfesték s még ki tudja, hány dolog ára, amelyet a fodrász nem ingyen kap beszállítójától. Hiába adok én neki száz lejt, ha abból harminc marad neki, hetvenet pedig a különböző kencékre kell kifizetnie. S még nem beszéltünk arról, hogy abból a harmincból még közműdíjakat, bért is kell fizetnie.
Az, hogy Romániában még mindig az Unió legbonyolultabb adórendszere hatályos, lassan közhelynek minősül, de ez mégiscsak csúcs. Hisz mi sem lenne természetesebb, mint ha a törvény azt írná elő, hogy fizessen 16 százalékos adót profitja után, s ebből az összegből csengesse ki a társadalombiztosítási meg egyéb hozzájárulásokat.
De nem. A kormány inkább a forgalomra vet ki adót, aztán meg azon csodálkozik, hogy az adónem nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s nemhogy többletbevételhez jutott volna az államkassza, még a korábbi biztos lejecskéktől is elesett.
Hisz ki ne emlékezne arra, hogy a tavaly májustól bevezetett, minimáladóként hirdetett átalányadó miatt kiscégek tízezrei jelentettek csődöt, töröltették magukat a cégjegyzékből, vagy függesztették fel meg nem határozott időre tevékenységüket.
Amíg pedig szinte nem telik el nap, hogy itthon vagy külföldön ne érnének tetten embercsempészeket – akik ugyebár egészen biztosan nem fizetnek adót sem forgalmuk, sem jövedelmük után –, illetve ne derülne fény eurómilliós adócsalásokra, az érintett vállalkozók sértett önérzetét nem lehet nem megérteni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok