2012. július 09., 08:012012. július 09., 08:01
A tőlük hallott információk esetleg abban különböztek, hogy a beszélgetőtársamnak volt még hátra az államvizsga, illetve a mesterkurzust lezáró egy-két vizsgája, avagy a házastársának, s az úti célja is egyiknek Németország, másiknak Anglia, Olaszország, Franciaország... egyszóval mondhatni „lényegtelen” (?!) volt a különbség. A találkozás és beszélgetés első pillanatának örömét, hogy lám csak, mekkorát változott a világ, ezek a fiatalok ott kezdhetik meglett emberéletüket, ahol éppen jólesik nekik, nagyon hamar elkeserítette az egyáltalán nem lelkes arckifejezésük és az a félelem, hogy vajon nem érzik-e úgy, hogy valakik valamilyen megfogalmazhatatlan okból elűzik őket itthonról. Félelmemet beleszőttem a beszélgetésbe, természetesen óvakodva, nehogy lovat adjak keservük alá: arról érdeklődtem, hogy terveikhez mit szólnak a szülők, s hogy azt hiszik-e, ott, ahová mennek kolbászból lesz a kerítés? A válaszaik végképp mondhatni szóról szóra azonosak voltak: a szüleik félnek, hogy soha nem jönnek már vissza, s ha nem is épp kolbászból fonják másfelé a kerítést, de legalább ha dolgoznak, tisztességesen megélhetnek majd belőle. Még azt kérdeztem, hogy tanult szakmájukban akarnak-e elhelyezkedni, a – majdnem – általános „ugyan dehogy!” válasz után sok sikert kívántam nekik és elbúcsúztunk. Igyekeztem nem mutatni keserűségemet, pedig nagyon bánt. Nemzedéktársaim nevében haragszom, azok nevében, akik döntéshozó helyzetben lévén tenni legföljebb szép szavakkal „tennének” valamit. De inkább civakodnak, a saját pozícióikat erősítgetik, önnön ábrázatukat fényezik, s ami még ennél is ártalmasabb: ha kell, ha nem erőszakkal hátratekerik a most indulók arcát: a száz, kétszáz, sok száz évvel ezelőtt történtekre hivatkozva keseregnek, emellett vernek, és úgy tesznek, mintha nem vennék észre. Azt, hogy az ember fejjel előre születik, a farfekvés nem természetes, a beavatkozásnak súlyos következményei lehetnek. A csecsemő esetében. Ha pedig a felnőtt embert kényszerítik állandóan hátratekert fejjel járni, ahelyett, hogy arccal előre fordulnának, az még súlyosabb!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok