VEZÉRCIKK – Megmagyarázhatatlannak tűnik, miért nőtt látványosan az erdélyi magyarokkal szembeni ellenszenv az anyaországiak körében.
2015. március 31., 19:542015. március 31., 19:54
Egy 2014 végén készített felmérés szerint ugyanis a megkérdezettek 37 százaléka nem járulna hozzá, hogy a szomszédságába költözzön egy erdélyi magyar bevándorló – 7 százalékkal többen, mint egy évvel korábban.
Az eredmény érthetetlen, majdhogynem sokkoló, és csak találgatni lehet az okait. A Medián felméréséből kiderül, hogy szinte minden csoport tekintetében nőtt az ellenszenv a magyarországi lakosság körében. Ez alátámasztja azokat az állításokat, miszerint nő az idegengyűlölet az anyaországban, és úgy látszik, ez minket sem kímél.
Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a kérdőív vonatkozó pontja, a Nem járulna hozzá ahhoz, hogy a szomszédságába költözzön egy… című felvetés eleve taszító választ feltételez. Szintén befolyásoló tényező lehetett, hogy az erdélyi magyarhoz a bevándorló szót társították – még akkor is, ha a koszovói menekültáradat csak a közvélemény-kutatás elkészítése után tetőzött Magyarországon.
Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy bizonyos (nemcsak szélsőjobbos és balos) körökben egyre nagyobb teret hódít a Fidesz-ellenesség, ha pedig gyűlölök valakit, akkor azt is utálom, akit ő szeret: ez esetben a határon túli magyarokat, akikhez egyébként sokan a kétharmad megnyerését társítják.
Mindenesetre valószínű, hogy az említett 37 százalék soha nem járt Erdélyben, csak a hihetetlen szélsőségekbe merészkedő magyarországi média egyik végletét falja nap mint nap, és valószínűleg összes szomszédját utálja, csak azért, mert van.
Ha pedig a frusztráltak, gyűlölködők száma növekvőben van az anyaországban, nem szerencsés, sőt álságos sikeres nemzetegyesítésről beszélni. Mert ez akkor lenne igaz, ha nemcsak az országhatárok felett, hanem mondjuk az angyalföldi panelházakban is megvalósulna.
És akkor a tévék híradói végre nem két, egymásnak teljesen ellentmondó Magyarországról számolnának be – ez esetben pedig talán mi, erdélyi magyarok sem féltenénk már annyira édes, tudathasadásából kigyógyuló anyaországunkat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!