2012. július 09., 08:022012. július 09., 08:02
Victor Ponta és Crin Antonescu hatalomkoncentráló törekvései módszereiben valóban nem hasonlíthatók össze például Ion Antonescu 1940-ben végrehajtott puccsával vagy Miron Cozma bányászvezér vájárainak többszöri bukaresti randalírozásával, formáját tekintve azonban bizony kimeríti az államrend felforgatásának fogalmát. Ezt támasztja alá többek között, hogy Románia a kilencvenes évek bányászjárásai óta nem került annyi nemzetközi bírálat kereszttüzébe, mint az elmúlt napokban.
Az Unió tagállamainak kormányai, a brüsszeli törvényhozás és végrehajtó hatalom illetékesei szinte kivétel – és ami az előbbiek esetében a legfontosabb: politikai hovatartozásuk – nélkül elítélik a román balliberálisok ámokfutását, kezdve az államfő, a házelnökök, az ombudsman leváltásától az igazságszolgáltatás és az alkotmánybíróság térdre kényszerítésének kísérletéig.
Európa és az Egyesült Államok nem vak, nagyon jól átlátja, hogy a Traian Băsescu felfüggesztésében kicsúcsosodó bukaresti politikai fejlemények szoros összefüggésben állnak Adrian Năstase exkormányfő elítélésével, Dan Voiculescu médiamágnás-pártelnök gazdasági bűncselekményeinek elévülésével és Victor Ponta plágiumügyének nyilvánosságra kerülésével. Tudják, hogy az USL igazi célja megakasztani az államfő nevéhez fűződő, több-kevesebb sikerrel járó korrupcióellenes küzdelmet, saját szolgálatába állítani az állami intézményeket. És bizony nem értik, hogyan asszisztál mindehhez – ismét hozzájárulva az államfő felfüggesztéséhez – az az RMDSZ, amely 2004 óta szinte valamennyi, Băsescu által útjára indított kormánynak tagja volt, de nem minősítette „súlyos alkotmánysértésnek” az elnök hatalomgyakorlását.
A július 29-ei referendum eredményétől függetlenül a szövetségnek nemcsak a választói, hanem a nemzetközi közvélemény előtt is számot kell adniuk döntésükről.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.