2012. június 27., 10:222012. június 27., 10:22
Hülyeség erre vesztegetni a szót, hiszen ez a tökéletes banalitás: aki Európának ezen a felén él és mozog, tudja rá a választ, vagyis hogy az ügyintézés mindig kafkai fordulatokban bővelkedik, van benne izgalom, könnyek és vér, dráma, intrika, bonbon és pörkölt kávé, ajtócsapkodás, életunt szépasszonyok, vége nincs labirintusok, reményvesztés és megalázás, indulat és közöny.
Ez az ízig-vérig kelet-európai ügyintézés, és persze vannak üdítő kivételek, de ezekre soha nincs felkészülve a jól trenírozott ügyfél, mert aki belép a rendszerbe, elveszíti nemcsak a reményt, hanem a derűlátás szikráját is. És ha véletlenül kap egy kis meleget, azonnal éri a kijózanító hidegzuhany. Általában úgy történik, hogy az eltökélt szerencsétlen kamikaze módon beleveti magát az ügyintézésbe, és mit tudom én, rászánja fél napját. Ez már eleve butaság, mert egy fél nap alatt olyan nincs, hogy valaminek a végére járjon. És ha több hivatalban is próbálkozik, akkor kudarcra van ítélve.
Eleve meg kell küzdeni a portással. A legtöbb Cerberustól tanulja a szakmát, és arra büszke, ha hatékonyan és gyorsan lebeszél mindenkit a belépésről. Nem átall reggel nyolckor olyanokat mondani, hogy lejárt a program, szerinte a keresett személy soha nincs benn, és a megátalkodottakat vesztegzárral, heveny pestisjárvánnyal rémisztgeti. Ha ezzel sem sikerül eltántorítani a nekikeseredett, csak azért is ügyintézőt, a következő próbatétel az iroda megtalálása, soha nem az a jó, amelyikbe éppen benyit, majd végül a tizedik után kiderül, hogy valójában az első a nyerő.
Előfordulhat, hogy talál az ember egy viszonylag kiegyensúlyozott referenst, felügyelőt, hivatalnokot, de neki nincs kompetenciája az éppen időszerű probléma orvoslására. De különben is legalább még öt papírt be kell szerezni hat különböző helyről, ezek közül legalább kettő biztosan időközben bezárt. Aztán a titkárnő látványosan utálkozik, végül közlik, hogy akkora összeget kell befizetni, amennyit ember nem látott egy kupacban, de nem magyarázzák el, hogy ezt nem egyszerre kérik, hanem egész évben. S csak így, és csak körbe-körbe. Vigaszképpen mondom, a bonbon általában segít: a csokit evő nénik már nem annyira elgyötörtek és életuntak.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.