JEGYZET – Nem tudtam válaszolni arra a kérdésre, hogy szerintem mi lesz a Nagyváradi Bihar FC-vel, azzal a másodosztályban bukdácsoló, egykoron szebb időket is megélt labdarúgó-egyesülettel, amelyet az idei szezonban már a megszűnés veszélye fenyeget.
2015. január 11., 14:512015. január 11., 14:51
2015. január 11., 15:042015. január 11., 15:04
Mert ha az még nem lett volna elég teher számára, hogy a nagyváradi önkormányzat – amely egy évvel korábban még három idényre vonatkozó csapatépítő tervet fogadtatott el a klubvezetéssel – a nyáron kitáncolt a támogatók sorából, és amellett, hogy ősszel már egyetlen banit sem szánt a csapatra, még a csődvédelmi eljárással vállalt adósságtörlesztés céljára sem utalt pénzt.
Erre most még rátett egy lapáttal, a fennhatósága alá tartozó ingatlankezelő (AIO) ugyanis stadionhasználati díjat számolt fel a klubnak, egy olyan havi bérleti díjat, amelybe végképp belerokkanhat a kizárólag megyei tanácsi támogatásból tengődő váradi labdarúgás.
Arról a labdarúgóklubról beszélünk, amelynek jogelődje, a NAC történelmet írt azáltal, hogy Magyarország és Románia élvonalbeli bajnokságát is megnyerte. Emiatt persze nem kell különleges elbírálásban részesíteni, és azt sem hallgathatjuk el, hogy a korábbi években a Bihar FC feneketlen pénzeszsákként használta a helyi önkormányzat költségvetését anélkül, hogy maradandó vagy akár említésre méltó eredményt mutatott volna fel.
Ezzel együtt jelen körülmények talán nem kellene félidőben lenyomni a víz alá a mentőövért kapálózó fuldoklót. Mert bár a Bihar FC sorsa már megpecsételődött, és magántőke nélkül esélytelen a versenyképessé válása, a cserbenhagyás helyett kármentésen kellene inkább dolgozni, hogy legalább a jövőben újrafényezhessék a megkopott dicsőséget.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!