HIRDETÉS

Rostás Szabolcs

2018. december 27., 09:01

Ami maradt a centenáriumból

Hogy a bőség zavara, avagy a történelmi léptékű momentumok hiánya okozza-e, de nehéz rangsort felállítani az idei évben a romániai társadalom, ezen belül pedig a magyar közösség szempontjából lényeges történések tekintetében.

Természetesen a többség számára az Erdély elcsatolását – vagy politikailag korrektül: a Román Királyság és Erdély egyesülését – kimondó 1918-as gyulafehérvári nagygyűlés századik évfordulója számít non plusz ultrának, kérdés azonban, hogy a lassan magunk mögött hagyott centenáriumi év körüli csinnadrattán kívül mi egyébbel maradunk valamennyien. Vajon a zászlólengetésen és szoborállításon túl maradt-e ideje, energiája, de legfőképpen hajlandósága Romániának arra, hogy visszatekintsen kicsit az elmúlt száz esztendőre, levonja az eltelt időszak tanulságait, és megpróbáljon valamiféle, mostanában sokat emlegetett országprojektet felvázolni?

Sajnos a 2018-as esztendő tanulságai arra intenek, hogy túlzott igényeket, elvárásokat nem táplálhatunk e téren. A bukaresti politikai osztály a végletekig megosztott, az államelnöki hivatal és a kormány közötti együttműködésnek jele sincs, de még az együttélés iránti hajlandóságot sem látni, ezt az egymásnak feszülést pedig tetézi a nyomozó hatóságok és az igazságszolgáltatás fölötti kontroll megszerzése érdekében folytatott állandó és ádáz küzdelem. Külön fájdalmas, hogy az országnak talán soha nem volt annyira gyenge, egyben szánalmas kormánya, mint éppen a centenáriumi évben fungáló kabinet, amelynek ráadásul néhány napon belül az EU soros elnöki teendőivel járó feladatok is a nyakába szakadnak.

Az idei esztendő legszembeötlőbb tapasztalata és tanulsága ugyanakkor éppen ahhoz az önrendelkezési elvhez kapcsolódik, amelyre hivatkozva kiáltották ki egyoldalúan száz évvel ezelőtt a magyarországi – és ókirályságbeli – románok Erdély elszakadását. Sokak számára minden bizonnyal az erdélyi magyar politikai alakulatok vezetői által az év elején aláírt autonómianyilatkozat ugrik be, amelynek aláírói vállalták a különböző autonómiaelképzelések összehangolását, megerősítve a romániai magyar közösség önrendelkezés iránti igényét. A Kolozsvárt szentesített dokumentum minden bizonnyal előrelépésnek számít az erdélyi magyarok autonómiaküzdelme terén, legalábbis ami a régóta remélt egységes fellépést illeti. Még akkor is, ha a nyilatkozat aláírása után néhány hónappal a román parlament elvetette a magyar törvényhozók által beterjesztett autonómiastatútumot, újfent értésére adva az erdélyi magyarságnak, hogy a bukaresti hatalom nem kér az effajta önrendelkezési törekvésekből.

A sors iróniája azonban, hogy újabb néhány hónap elteltével Bukarest onnan volt kénytelen elszenvedni hasonló „támadást”, ahonnan nem várta. Az Erdély négy nagyvárosa által egymás támogatása, közös fejlődésük elősegítése, az európai uniós források hatékonyabb lehívása érdekében megalakított Nyugati Szövetség nem olyan formában váltott ki elutasítást a hatalom részéről, mint a magyar önrendelkezési törekvések, hanem mondhatni még úgyabbul: félelmet keltett. Függetlenül attól, hogy jelenleg balliberális koalíció irányítja Romániát, a hatalom jelenlegi képviselői zsigeri gyanakvással és ellenszenvvel viseltettek a Temesvárt, Aradot, Nagyváradot és Kolozsvárt és térségét felölelő, valamint az ennek nyomán az ország más vidékein szárba szökkenő kezdeményezéssel szemben. És a félelem érthető, hiszen ezekre a törekvésekre nem lehet rányomni az etnikai bélyeget, immár lehetetlenség az ország egységességének évtizedek óta szajkózott ürügyével lesöpörni az asztalról a regionalizációs, decentralizációs igényeket.

Bukarest számára az marad az egyetlen esély, ha meghallja a fejlődés után kiáltó régiók, a vidék szavát, és hajlandó több hatalmat átruházni az önkormányzatoknak. Természetesen megteheti, hogy eurómilliárdos alapok délibábjával, beteljesítetlen ígéretekkel áltatja az „országot”, esetleg hatalmi erőfitogtatással igyekszik leverni a még több helyben hozott döntést követelő városok, régiók összefogását. Ezzel azonban nem tesz mást, mint végleg elvadítja magától azokat a városokat, országrészeket, amelyek önállósodási törekvéseik közepette ma még hajlandóak partnerek maradni.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2018. december 21., péntek

Maradnak az elfuserált Robin Hoodok

Idén is szomorúan kuporoghatnak a karácsonyfa mellett a román ellenzék politikusai, miután ezúttal sem hozott nekik karácsonyra kormányváltást a Jézuska.

Pataky István 2018. december 20., csütörtök

Túlórázó magyar ellenzék

Napok óta tüntetnek Magyarországon. A túlórákat szabályozó „rabszolgatörvény” ellen demonstráló tömeg a vasárnapi, parlament előtti tüntetésen volt a legnagyobb, akkor talán elérte a tízezret a tiltakozók száma. Ennyit a lényegről. 

HIRDETÉS
Páva Adorján 2018. december 19., szerda

Felnőni a „hülyegyerekekhez”

Egyre több vizsgaeredményből, felmérésből, statisztikából, százalékarányból olvasható ki, hogy a fiatalok jelentős része gyakorlatilag hülye.

2018. december 18., kedd

A szovjet tankerőszaktól az uniós bankerőszakig: Kozma Zsolt teológus a migrációról, Európa sorsáról, a nemzeti érzésekről

A balliberálisok pasztellképet festenek, amelyben a tárgyak, alakok körvonalai egymásba mosódnak, míg a konzervatívok Európája olyan mozaikokból álló kép, amelyben a tagok megőrzik színüket, alakjukat, s ezzel gazdagítják a nagy európai ikonképet.

HIRDETÉS
Balogh Levente 2018. december 18., kedd

Kampánypótcselekvők

Még el sem kezdődött a 2019-es választási év, de máris bizton kijelenthetjük: az európai parlamenti és köztársaságielnök-választással is „súlyosbított” esztendő az érdemi gazdasági és szociális politika rovására menő masszív kampány jegyében telik majd.

Rostás Szabolcs 2018. december 17., hétfő

Tüntetők tévelygése

Sokan igyekeznek összefüggéseket keresni, párhuzamot vonni az elmúlt időszakban Európa több nagyvárosában rendezett utcai tüntetések, valamint a demonstrációkat kísérő hatósági fellépések között.

HIRDETÉS
Balogh Levente 2018. december 14., péntek

Kinek a szövetségese a Nyugati Szövetség?

Előre próbál menekülni a kormány abban a kényszerhelyzetben, amely elé a közös infrastrukturális fejlesztés érdekében létrehozott Nyugati Szövetség megalakulása állította: fejlesztésre fordítható pénzt ígér az önkormányzatoknak.

Makkay József 2018. december 12., szerda

Kiiktatnák a gazdák átverését

Nem mindenki lelkesedik a magyar kormánynak a Székelyföld gazdasági fejlesztését célzó programja iránt, amely első körben az integrátori szerepet ellátó nagyvállalatok támogatását célozza meg beruházásra szánt tetemes összegekkel.

Kiss Judit 2018. december 11., kedd

„Harmadik kezünk”, az okostelefon

Lassan egy éve, hogy kitiltották az iskolákból a mai diákság szellemi, fizikai tekintetben és kapcsolatok szempontjából is „harmadik kezének” tekinthető mobiltelefont. Januárban hozott létre ugyanis a romániai közoktatási rendszer egészére érvényes új keretszabályzatot a kormány.

Bálint Eszter 2018. december 10., hétfő

Variáció autonómiára

Ha eszükbe is jutott a kifejezés, akkor is gyorsan elhessegették – mégis egyfajta autonómiát, avagy Bukaresttől való lehető legnagyobb mértékű függetlenedést szeretné a négy nyugat-romániai város: Nagyvárad, Temesvár, Arad és Kolozsvár.

HIRDETÉS
Vélemény
Balogh Levente: Maradnak az elfuserált Robin Hoodok

Idén is szomorúan kuporoghatnak a karácsonyfa mellett a román ellenzék politikusai, miután ezúttal ...

Pataky István: Túlórázó magyar ellenzék

Napok óta tüntetnek Magyarországon. A túlórákat szabályozó „rabszolgatörvény” ...

Páva Adorján: Felnőni a „hülyegyerekekhez”

Egyre több vizsgaeredményből, felmérésből, statisztikából, százalékarányból olvasható ...

HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS