Rostás Szabolcs

2018. december 27., 09:01

Ami maradt a centenáriumból

Hogy a bőség zavara, avagy a történelmi léptékű momentumok hiánya okozza-e, de nehéz rangsort felállítani az idei évben a romániai társadalom, ezen belül pedig a magyar közösség szempontjából lényeges történések tekintetében.

Természetesen a többség számára az Erdély elcsatolását – vagy politikailag korrektül: a Román Királyság és Erdély egyesülését – kimondó 1918-as gyulafehérvári nagygyűlés századik évfordulója számít non plusz ultrának, kérdés azonban, hogy a lassan magunk mögött hagyott centenáriumi év körüli csinnadrattán kívül mi egyébbel maradunk valamennyien. Vajon a zászlólengetésen és szoborállításon túl maradt-e ideje, energiája, de legfőképpen hajlandósága Romániának arra, hogy visszatekintsen kicsit az elmúlt száz esztendőre, levonja az eltelt időszak tanulságait, és megpróbáljon valamiféle, mostanában sokat emlegetett országprojektet felvázolni?

Sajnos a 2018-as esztendő tanulságai arra intenek, hogy túlzott igényeket, elvárásokat nem táplálhatunk e téren. A bukaresti politikai osztály a végletekig megosztott, az államelnöki hivatal és a kormány közötti együttműködésnek jele sincs, de még az együttélés iránti hajlandóságot sem látni, ezt az egymásnak feszülést pedig tetézi a nyomozó hatóságok és az igazságszolgáltatás fölötti kontroll megszerzése érdekében folytatott állandó és ádáz küzdelem. Külön fájdalmas, hogy az országnak talán soha nem volt annyira gyenge, egyben szánalmas kormánya, mint éppen a centenáriumi évben fungáló kabinet, amelynek ráadásul néhány napon belül az EU soros elnöki teendőivel járó feladatok is a nyakába szakadnak.

Az idei esztendő legszembeötlőbb tapasztalata és tanulsága ugyanakkor éppen ahhoz az önrendelkezési elvhez kapcsolódik, amelyre hivatkozva kiáltották ki egyoldalúan száz évvel ezelőtt a magyarországi – és ókirályságbeli – románok Erdély elszakadását. Sokak számára minden bizonnyal az erdélyi magyar politikai alakulatok vezetői által az év elején aláírt autonómianyilatkozat ugrik be, amelynek aláírói vállalták a különböző autonómiaelképzelések összehangolását, megerősítve a romániai magyar közösség önrendelkezés iránti igényét. A Kolozsvárt szentesített dokumentum minden bizonnyal előrelépésnek számít az erdélyi magyarok autonómiaküzdelme terén, legalábbis ami a régóta remélt egységes fellépést illeti. Még akkor is, ha a nyilatkozat aláírása után néhány hónappal a román parlament elvetette a magyar törvényhozók által beterjesztett autonómiastatútumot, újfent értésére adva az erdélyi magyarságnak, hogy a bukaresti hatalom nem kér az effajta önrendelkezési törekvésekből.

A sors iróniája azonban, hogy újabb néhány hónap elteltével Bukarest onnan volt kénytelen elszenvedni hasonló „támadást”, ahonnan nem várta. Az Erdély négy nagyvárosa által egymás támogatása, közös fejlődésük elősegítése, az európai uniós források hatékonyabb lehívása érdekében megalakított Nyugati Szövetség nem olyan formában váltott ki elutasítást a hatalom részéről, mint a magyar önrendelkezési törekvések, hanem mondhatni még úgyabbul: félelmet keltett. Függetlenül attól, hogy jelenleg balliberális koalíció irányítja Romániát, a hatalom jelenlegi képviselői zsigeri gyanakvással és ellenszenvvel viseltettek a Temesvárt, Aradot, Nagyváradot és Kolozsvárt és térségét felölelő, valamint az ennek nyomán az ország más vidékein szárba szökkenő kezdeményezéssel szemben. És a félelem érthető, hiszen ezekre a törekvésekre nem lehet rányomni az etnikai bélyeget, immár lehetetlenség az ország egységességének évtizedek óta szajkózott ürügyével lesöpörni az asztalról a regionalizációs, decentralizációs igényeket.

Bukarest számára az marad az egyetlen esély, ha meghallja a fejlődés után kiáltó régiók, a vidék szavát, és hajlandó több hatalmat átruházni az önkormányzatoknak. Természetesen megteheti, hogy eurómilliárdos alapok délibábjával, beteljesítetlen ígéretekkel áltatja az „országot”, esetleg hatalmi erőfitogtatással igyekszik leverni a még több helyben hozott döntést követelő városok, régiók összefogását. Ezzel azonban nem tesz mást, mint végleg elvadítja magától azokat a városokat, országrészeket, amelyek önállósodási törekvéseik közepette ma még hajlandóak partnerek maradni.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. március 12., kedd

Magyar autonomisták, román „csillagászok”

Kiváló képet ad a magyar közösség helyzetéről és a román hatóságoknak a jogos magyar önrendelkezési törekvésekkel szembeni hozzáállásáról mindaz, ami a hétvégén a székely szabadság napja, illetve az autonómiát célzó jogi küzdelem kapcsán történt.

Pataky István 2019. március 11., hétfő

Magyargyűlölők valósága

Itt van ez a Realitatea (Valóság) nevű bukaresti hírtelevízió. Egykor igazi mérce volt a műfajában. Messze előzte a hasonló tematikájú magyarországi csatornákat szakmaiságban, objektivitásban. 

Balogh Levente 2019. március 08., péntek

Milyen értékek fontosak az Európai Néppártnak?

Romániában az elvileg az európai konzervatív és kereszténydemokrata pártokat tömörítő Európai Néppárt (EPP) egyik tagja, a PNL elnöke, Ludovic Orban éppen most jelentette be, hogy nagyon nem szeretne egy másik EPP-tagpárttal, az RMDSZ-szel közösen kormányozni.

Páva Adorján 2019. március 07., csütörtök

Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott vendégül a Tamási Áron Gimnázium. A találkozót a Hargita és a Dolj megyei tanfelügyelőség „hozta össze”, hogy a diákok testközelből ismerhessék meg egymás kultúráját.

Kiss Judit 2019. március 06., szerda

Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András „alteregójának”, Besenyő Pista bácsinak a „Mi hülyeség, mi nem az” című, emberi mivoltunk fonákságait görbe tükörben láttató eszmefuttatását.

Makkay József 2019. március 05., kedd

Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális világnézetű magyar értelmiségi teljes mellszélességgel az USR + PLUS listáját ajánlja bizonyosságként arra, hogy ennél jobb társaságot senki nem kínál.

Bálint Eszter 2019. március 04., hétfő

És a végén senki sem felel

Az év végéig elkészül 180 kilométer autópálya – mondta fel a leckét Răzvan Cuc újonnan kinevezett közlekedésügyi miniszter. Hisszük, ha látjuk – válaszolhatnánk, de valljuk be, az eddigi tapasztalataink alapján nemigen tudjuk elhinni.

Balogh Levente 2019. március 01., péntek

A Fogarasföldtől a Székelyföldig

Harminchárom Brassó, illetve Szeben megyei település a napokban bejelentette, hogy létre kívánják hozni a Fogarasföld mikrorégiót.

Pataky István 2019. február 28., csütörtök

Sóhivatalok Európája

Politikai szimpátia alapján lehet örülni, illetve keseregni azon, hogy Laura Codruța Kövesit, a DNA korábbi vezetőjét tartja a legalkalmasabbnak az európai főügyészi tisztségre az Európai Parlament (EP) belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi szakbizottsága.

Kiss Judit 2019. február 27., szerda

Számszerűség, bizalmatlanság

Nem kevesen ódzkodnak attól a romániai lakosok közül, hogy rendszeresen járjanak orvoshoz, fogorvoshoz. Erről most újfent „van papírunk”.

Vélemény
Balogh Levente: Magyar autonomisták, román „csillagászok”

Kiváló képet ad a magyar közösség helyzetéről és a román hatóságoknak a jogos ...

Pataky István: Magyargyűlölők valósága

Itt van ez a Realitatea (Valóság) nevű bukaresti hírtelevízió. Egykor igazi mérce volt a műfajában. ...

Balogh Levente: Milyen értékek fontosak az Európai Néppártnak?

Romániában az elvileg az európai konzervatív és kereszténydemokrata pártokat tömörítő ...

Hallgassa online rádióinkat