Rostás Szabolcs

2018. december 27., 09:01

Ami maradt a centenáriumból

Hogy a bőség zavara, avagy a történelmi léptékű momentumok hiánya okozza-e, de nehéz rangsort felállítani az idei évben a romániai társadalom, ezen belül pedig a magyar közösség szempontjából lényeges történések tekintetében.

Természetesen a többség számára az Erdély elcsatolását – vagy politikailag korrektül: a Román Királyság és Erdély egyesülését – kimondó 1918-as gyulafehérvári nagygyűlés századik évfordulója számít non plusz ultrának, kérdés azonban, hogy a lassan magunk mögött hagyott centenáriumi év körüli csinnadrattán kívül mi egyébbel maradunk valamennyien. Vajon a zászlólengetésen és szoborállításon túl maradt-e ideje, energiája, de legfőképpen hajlandósága Romániának arra, hogy visszatekintsen kicsit az elmúlt száz esztendőre, levonja az eltelt időszak tanulságait, és megpróbáljon valamiféle, mostanában sokat emlegetett országprojektet felvázolni?

Sajnos a 2018-as esztendő tanulságai arra intenek, hogy túlzott igényeket, elvárásokat nem táplálhatunk e téren. A bukaresti politikai osztály a végletekig megosztott, az államelnöki hivatal és a kormány közötti együttműködésnek jele sincs, de még az együttélés iránti hajlandóságot sem látni, ezt az egymásnak feszülést pedig tetézi a nyomozó hatóságok és az igazságszolgáltatás fölötti kontroll megszerzése érdekében folytatott állandó és ádáz küzdelem. Külön fájdalmas, hogy az országnak talán soha nem volt annyira gyenge, egyben szánalmas kormánya, mint éppen a centenáriumi évben fungáló kabinet, amelynek ráadásul néhány napon belül az EU soros elnöki teendőivel járó feladatok is a nyakába szakadnak.

Az idei esztendő legszembeötlőbb tapasztalata és tanulsága ugyanakkor éppen ahhoz az önrendelkezési elvhez kapcsolódik, amelyre hivatkozva kiáltották ki egyoldalúan száz évvel ezelőtt a magyarországi – és ókirályságbeli – románok Erdély elszakadását. Sokak számára minden bizonnyal az erdélyi magyar politikai alakulatok vezetői által az év elején aláírt autonómianyilatkozat ugrik be, amelynek aláírói vállalták a különböző autonómiaelképzelések összehangolását, megerősítve a romániai magyar közösség önrendelkezés iránti igényét. A Kolozsvárt szentesített dokumentum minden bizonnyal előrelépésnek számít az erdélyi magyarok autonómiaküzdelme terén, legalábbis ami a régóta remélt egységes fellépést illeti. Még akkor is, ha a nyilatkozat aláírása után néhány hónappal a román parlament elvetette a magyar törvényhozók által beterjesztett autonómiastatútumot, újfent értésére adva az erdélyi magyarságnak, hogy a bukaresti hatalom nem kér az effajta önrendelkezési törekvésekből.

A sors iróniája azonban, hogy újabb néhány hónap elteltével Bukarest onnan volt kénytelen elszenvedni hasonló „támadást”, ahonnan nem várta. Az Erdély négy nagyvárosa által egymás támogatása, közös fejlődésük elősegítése, az európai uniós források hatékonyabb lehívása érdekében megalakított Nyugati Szövetség nem olyan formában váltott ki elutasítást a hatalom részéről, mint a magyar önrendelkezési törekvések, hanem mondhatni még úgyabbul: félelmet keltett. Függetlenül attól, hogy jelenleg balliberális koalíció irányítja Romániát, a hatalom jelenlegi képviselői zsigeri gyanakvással és ellenszenvvel viseltettek a Temesvárt, Aradot, Nagyváradot és Kolozsvárt és térségét felölelő, valamint az ennek nyomán az ország más vidékein szárba szökkenő kezdeményezéssel szemben. És a félelem érthető, hiszen ezekre a törekvésekre nem lehet rányomni az etnikai bélyeget, immár lehetetlenség az ország egységességének évtizedek óta szajkózott ürügyével lesöpörni az asztalról a regionalizációs, decentralizációs igényeket.

Bukarest számára az marad az egyetlen esély, ha meghallja a fejlődés után kiáltó régiók, a vidék szavát, és hajlandó több hatalmat átruházni az önkormányzatoknak. Természetesen megteheti, hogy eurómilliárdos alapok délibábjával, beteljesítetlen ígéretekkel áltatja az „országot”, esetleg hatalmi erőfitogtatással igyekszik leverni a még több helyben hozott döntést követelő városok, régiók összefogását. Ezzel azonban nem tesz mást, mint végleg elvadítja magától azokat a városokat, országrészeket, amelyek önállósodási törekvéseik közepette ma még hajlandóak partnerek maradni.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. május 14., kedd

Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási szövetségessel, aki egyetemistaként Gheorghe Funar környezetében kóstolt bele a politikába, majd egyszer csak a miniszterelnöki székben landolt.

Balogh Levente 2019. május 13., hétfő

Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb vezetők felelősségre vonására, akiknek azt „köszönhetjük”, hogy Románia közel harminc évvel ezelőtt képtelen volt végérvényesen lerázni magáról a posztkommunista elitet.

Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Vélemény
Pataky István: Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási ...

Balogh Levente: Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb ...

Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...