2012. szeptember 26., 10:212012. szeptember 26., 10:21
Hogy miként juthatott diplomához az illető, nem tudom, azt viszont nem vonom kétségbe, hogy repülőt vezetni – amint maga is bevallotta, amatőr módon – megtanult. Van ugyanis néhány ismerősöm, aki időt és pénzt nem spórolva hódol ennek a hobbinak.
Képesek voltak megtanulni virtuális eszközök segítségével irányítani különböző típusú légi járműveket, sőt a pilóták által használt bonyolult nyelvezetet is elsajátították. Az amatőr repülős klubokat egyébként többnyire légitársaságok szervezik, ők adják ki a „munkát”, és ők végzik az irányítást is a – szintén virtuális – tornyokból. Annak ellenére azonban, hogy a járművezetők a garázsból vagy a nagyszobából irányítják a gépmadarakat saját készítésű pilótafülkékből, roppant komolyan veszik a feladatukat. Amíg a gépet szakszerűen le nem teszik a kijelölt légikikötőben, hiába próbálja őket bárki holmi harmadrangú fontosságú házimunkára fogni, hisz a kötelesség az kötelesség.
Érdekes egyébként, hogy hivatásosok szerint sok amatőr pilóta rendelkezik kellő ismeretekkel ahhoz, hogy valóban elvezessen egy gépet. Ennek ellenére kétlem, hogy a szóban forgó önjelölt repülőgép-parancsnok megússza, ellentétben azzal az idős hölggyel, aki nemrégiben akadt fenn az angol rendőrök hálóján, akik kiderítették, hogy a 80 körüli asszonyság 40 éve vezet autót jogosítvány nélkül – koccanásmentsen.
Az illetőnek ugyanis gratuláció kíséretében állítottak ki gépjárművezetői-engedélyt tekintettel kiváló teljesítményére. Az említett példák ellenére megnyugtató a tudat, hogy szakvizsga nélkül senki sem lehet ebben az országban orvos, tanár, hivatalnok, asztalos vagy éppen szakács. Azt viszont kifogásolom, hogy épp a szakminisztériumok vezetőitől nem követelnek meg semmiféle képzettséget. Holott rájuk férne, ha visszatekintünk a sok-sok értelmetlen döntésre, amit például a tanügyben vagy a környezetvédelem terén meghoztak. Ha rajtam múlna, az egyetemi diplomával meg sem elégednék esetükben. Hogy ne bízzuk kecskére a káposztát, kötelezővé tenném a székfoglaló előtt a legelismertebb szakemberek által kiállított szakmai etikai bizonyítvány bemutatását is.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.