Két idõsebb nõ felhevülten taglalja a világ sorsát: osztják-szorozzák az elnökválasztás esélyeit, ketten legalább kétfelé húzva az ország szekerét.
2014. október 26., 20:542014. október 26., 20:54
2014. október 26., 20:562014. október 26., 20:56
Igyekszem nem figyelni rájuk, mert hát mégsem illik mások beszélgetését egyszerûen csak kihallgatni, na de a környezetünkben zajló folyamatos mobiltelefonálás miatt kénytelenek emelni a hangerõt, nekem pedig akarva-akaratlan meg kell hallgatnom a véleményüket.
De máris helyesbítek, mert szó sincs saját véleményrõl: úgy szajkózzák a különbözõ hírtévék szóvirágokkal, innen-onnan elcsent jelzõkkel ékesítetett ítélkezéseit, mintha kötelezõen betanulandó penzumot mondanának fel az elsõ hibánál bárdjukkal lesújtani kész bakók elõtt. Szórakoztató is hallgatni õket, különösen, amikor egy-egy kacifántosabb kifejezésbe belebicsaklik a politikatudományokban nem igazán jártas nyelvük, de természetesen észre sem veszik, csak mondják, mondják a magukét, az elõzõ esti tévécsevejek szövegeit hányva vissza.
Iskolapéldája az alulnézetbõl visszavetített politizálásnak. Ez volna a demokráciáról szóló klasszikus megfogalmazásokban gyakran felemlített negyedik hatalom?! Így csapódik le a kisemberek körében a sajtó vagy mondjam inkább a tömegkommunikáció ereje?! Igen, így. És váratlanul megvilágosodom, miért is éppen így, ennyire darabosan, átszûretlenül: mert ezek a jóravaló asszonyságok úgy hallgatják a fekete-fehéren ítélkezõ politikai mûsorokat, az egymásnak ugró pillanatnyi ellenfeleket, mintha valamelyik dél-amerikai buboréktörténet háromszáz valahányadik részét néznék.
„Elemzik”, hogy ki kinek az ellenfele nyíltan vagy rejtetten, kit segítenek bevallottan vagy titokban, kik között fonódnak szerelmi szálak, mindezekrõl tud-e a világ, s ha igen, menynyit – egyszóval felfújódnak és szétpukkannak a szappanbuborékok, s lassan már mindannyian ebben az egyre gusztustalanabb latyakban tocsogunk.
A buszbeli útitársaim viszont láthatólag élvezik ezt az össznépi ki kicsodát, élvezik, hogy a nagypolitika aktív részeseinek érezhetik magukat. Nem igazán veszik észre, hogy szemben álló álláspontokat közvetítenek, hisz feltehetõleg gyakran kattintgatják a távirányítót. Ide-oda kapcsolva talán nem is tudják már, melyik adónál álldogáltak hosszasabban.
Nem vitatkoznak: mint a jól bejáratott komikus párok, adogatják egymásnak a poénokat. Épp csak nem felülrõl nézik a világot, mint a parodisták, hanem mélyen alulról.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!