VEZÉRCIKK – Egyre többen tekintenek biztonsági kockázatként a Bukarestbe tervezett óriásmecsetre, amely Európa legnagyobb muzulmán központja lehet.
2015. július 07., 19:422015. július 07., 19:42
Legutóbb Traian Băsescu volt államfő kelt ki magából, aki a Törökországban lábadozó Victor Ponta kormányfőt 6000 muzulmán egyetemista Bukarestbe csábításával vádolta meg.
Tény, hogy a kormány ingyen, 49 évre bocsátott a kulturális muftiátus rendelkezésére egy 11 ezer négyzetméteres telket Bukarest szívében, ahol a romániai mozlimok a török állam több millió eurós hozzájárulásával mecsetet, könyvtárat, kulturális-oktatási központot, szociális menzát építenek. Juszuf Murat romániai főmufti – aki maga is a vallásos radikalizmus elterjedése ellen harcol – azonnal megcáfolta Băsescu kijelentéseit, mondván, Románia sosem lesz iszlám központ.
A nemzetközi helyzet ismeretében természetes az elővigyázatosság, ám az álszent reakciók hevességén megütköznek azok, akik jól tudják, hogy a román állam a „nemzet egyháza” révén milyen gátlástalan hagymakupolás honfoglalást hajtott végre.
Nemrég a nemzetközi sajtó is felfedezte, hogy Romániában még a gazdasági válság közepette is havonta 10 ortodox templomot adtak át, miközben az egészség- és tanügyi infrastruktúra romokban hever. Ráadásul – 130 évvel az eredeti ötlet törvénybe foglalása után – most épül a fővárosban a Nemzet Megváltása nevű ortodox óriáskatedrális, amely állítólag végül „csak” mintegy 100 millió euróba kerül, s amelyhez adólejeikkel hozzájárulnak a más vallásúak, így a mintegy 70 ezer romániai muzulmán is. Sőt az is köztudott, hogy a kormány évente több millió lejjel támogatja külföldi ortodox templomok megépítését.
Az állam óriási energiákat szív ki az ortodox egyházból, és ez kölcsönös. Az erő gyakori fitogtatását pedig – jól tudjuk – rendszerint más vallások és nemzetiségek bánják. Az országban jó ideje jelen lévő muzulmánok – és nem a jövő terroristái – számára tervezett bukaresti központ sérti egyes grandomán, szüntelenül egyeduralomra törekvő vallási és politikai vezetők büszkeségét, akik a nyugati világ félelmeit meglovagolva kürtölhetik világgá álságos aggodalmukat. Pedig ők is jól tudják, mindig az övéké a legnagyobb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!