2012. január 19., 09:412012. január 19., 09:41
Ugyanakkor ma már nemcsak ölbe tett kézzel várják a turistákat, arra számítva, hogy a nagyváradi várról, a kolozsvári Mátyás-szoborról, a kalotaszegi népviseletről, a székely tájról vagy éppen a csíksomlyói kegytemplomról úgyis hallott mindenki, aki számít, hanem stratégiák mentén is beindult ezeknek a látványosságoknak – és nem csak – a népszerűsítése. Hogy mekkora foganatja lesz a reklámhadjáratnak, egyelőre nem lehet fölbecsülni, hiszen a külföldi expókon alig pár éve jelentek meg az erdélyi és partiumi önkormányzatok önálló standokkal, sok-sok szórólappal és ajánlattal.
De az biztosra vehető, hogy néhányan már érkeztek ezeknek az akcióknak köszönhetően erdélyi kirándulásra. Az pedig, hogy milyen véleménnyel térnek haza, a következő turisztikai kiállításon való részvételnél jóval fontosabb. Nemhiába tartja azt a régi mondás, hogy ha elégedett velünk, mondja el mindenkinek, de ha elégedetlen, akkor azt velünk ossza meg.
Mert egyelőre ebből a szempontból igen szomorú a helyzet. Sajnos, hiába áradozik majd a Gyilkos-tó szépségéről a francia turista, hogyha rögtön hozzáteszi, igen drága „belépőnek” számított az elszenvedett tengelytörés. A Szent Anna-tótól hazatérő a „helyi kuriózumnak” számító maneléről is beszél, a tusnádfürdői medvelesről pedig kiderül, hogy ehhez elég volt éjszaka a szálloda előterébe kimerészkednie, s ez nem is volt annyira bulis élmény, mint otthonról gondolta. Ugyanígy hiába mondja azt a Kolozsvárról éppen hazatérő belga, hogy a Mátyás-szoborcsoport vetekszik a milói Vénusszal, ha elkapta az elmúlt napok tiltakozássorozatát, és a csőcselék megnyilvánulásairól fog beszámolni. A sor ízlés és képzelőerő szerint a végtelenségig folytatható.
De abban egyetérthetünk, hogy ritka a pozitív kivétel. Ahhoz pedig, hogy ne így legyen, nem elég hangzatos szlogeneket pufogtatni a szórólapokon és a reklámfilmeken, hátha valaki vevő lesz ezekre. A turisztikai stratégiák mellé a megfelelő kultúra és infrastruktúra, s nem utolsósorban a gazdasági és politikai stabilitás egyszerűen elengedhetetlen. Hiszen a célkitűzés nem kisebb, mint Kelet-Európa Svájcává válni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.