VEZÉRCIKK – A külföldön élő román állampolgárok az elnökválasztáson ismét az otthon maradottak segítségére siettek, azonban egy percig sem szabad elfelejteni, hogy távollétükkel többet ártanak, mint amennyit használnak.
2014. november 25., 20:422014. november 25., 20:42
2014. november 25., 20:532014. november 25., 20:53
A kormányerők nagy hibát követtek el, amikor – politikai számítások által vakon vezérelve – mindent megtettek annak érdekében, hogy ellehetetlenítsék az idegenbe szakadtak részvételét a voksoláson.
A végül hihetetlen méreteket öltő közfelháborodásnak két külügyminiszter, no meg az államfőválasztást váratlanul elbukó Victor Ponta is áldozatául esett. A külhonból indult mozgalom lerántotta a leplet egy aljas szándékkal megalkotott politikai gépezetről, és ezzel nagyon sokat nyert Románia.
A nyugati államokba jobb megélhetésért elvándorló tömegek eddig is kivették a részüket a szülőföld támogatásából: kimutatások szerint az elmúlt tíz évben csaknem 50 milliárd euró hazaküldésével lökték tovább az ország szekerét. Bár a gazdasági válság nekik is betett, tavaly csaknem 4 milliárd eurót utaltak át az otthon maradottaknak, ami Románia bruttó hazai termékének körülbelül 2,1 százalékával egyenlő.
Ezzel együtt a szociáldemokrata pártlogika most azt diktálta, hogy rá kell ijeszteni az aranytojást tojó tyúkra. Pontáék megpróbálták következmények nélkül lekapcsolni az ország vérkeringéséről azt az anyagi és immár főként szellemi erőforrást, amelyre óriási szükség van – és nem a messzi távolban, hanem itthon. Jól tudjuk, hogy ma már nemcsak képzetlen eperszedők hajlonganak inkább idegen földek felett, hanem a fiatal értelmiség, a szakmát tanultak nagy része is kivándorol.
Amint egy most közölt európai felmérés is hangsúlyozza, hiába a temérdek ajándék euró, a szakképzett munkaerő hiánya visszaveti a gazdaságot, ront az életminőségen. Azonban mindezekért nemcsak a gondatlan, tiszteletlen kormány hibáztatható, amely nem hajlandó prioritásként kezelni a hazacsábító, itthon marasztaló intézkedéseket: a javuláshoz egyéni felelősségvállalás is kell – a jobb élet reményében, de itthon. Hogy legyen a jövőben is olyan, aki akár utcára is vonul, ha nagy a baj.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!