Állást foglalni

Bár a Ponta győzelme révén a kormányon maradásban reménykedő RMDSZ szinte már szerelmi vallomásnak beillő mondatokkal dicsérte, Klaus Johannist pedig ócsárolta, (ha ehhez hozzáveszszük, hogy Kelemen Hunor a Ponta által kormányfőnek jelölt Călin Popescu-Tăriceanut kísérgette a Székelyföldön, annak kampánykörútján, eléggé hiteltelen, hogy a szövetség hivatalosan egyik jelölt mellett sem áll ki), a PSD-elnök elmismásolt plágiumügye, pártja illetékeseinek Ceauşescu-kort idéző magyarellenes megnyilvánulásai, illetve a pártban burjánzó parttalan korrupció teljesen alkalmatlanná teszi az ország legmagasabb közjogi tisztségére.

A dilemma az, hogy magyar szempontból ellenfele, Klaus Johannis sem tűnik sokkal ígéretesebbnek. Az elmúlt hetekben egyes fórumokon magyar hozzászólók, bloggerek szinte már egzaltált hangnemben kardoskodtak amellett, hogy csakis rá, a nyugati civilizációt képviselő erdélyi jelöltre szabad szavazni a posztkommunista, korrupt maffiagépezet megtestesítőjével szemben, szinte már emberfeletti lényként tüntetve fel a jobboldali jelöltet, csak azért, mert erdélyi és kisebbségi.

Ez azonban nem változtat azon, hogy a magyaroknak igazából soha semmit sem ígért. Az autonómia gondolatát pedig konkrétan is elutasította. Nemcsak most, a kampányban, amikor ez abból a szempontból érthető, hogy ellenfelei azonnal soviniszta lejárató hadjáratot indítottak volna ellene, magyarbérencként feltüntetve őt. Hanem már korábban, évekkel ezelőtt. És ha higgadtan megvizsgáljuk a képet, afölött sem könnyű elsiklani, hogy a mögötte álló pártok, a PNL és a PDL is megmutatták már, hogy nem sokkal jobbak a PSD-nél.

Csakhogy az elmúlt napokban a PSD és Ponta ismét csak bebizonyította: győzelme érdekében mindenen átgázol, törvényen, alkotmányon és emberi jó érzésen egyaránt. Miközben Ponta magyar szavazatokra hajt, burkoltan azzal vádolta meg Johannist, hogy az ország területi egységére tör, amikor azt mondta, csak az a Szilágyi Zsolt támogatja őt, aki a pontai hazugság szerint „el akarja szakítani Erdélyt”.

Arról nem is beszélve, hogy a magyargyűlölő Corneliu Vadim Tudor és a parttalanul populista Dan Diaconescu is „méltónak” tartja arra, hogy őt támogassa a második körben, ami már önmagában elég ahhoz, hogy bármilyen jó érzésű ember még a gondolatát is elutasítsa annak, hogy rá szavazzon.

A külügy össze-vissza halandzsázik arról, hogy a törvények nem teszik lehetővé a külhoni szavazókörök számának növelését, ahelyett, hogy azon igyekezne, miszerint a szavazási helyszínek számának bővítésével biztosítsa a külföldön élő román állampolgárok számára, hogy élhessenek alkotmányos jogukkal. Mindezt azért, mert köztudottan a jobboldal felé húznak, és ennek hangot is adtak.

Emellett az is kiderült, hogy a PSD helyi kiskirályai nyíltan megfenyegették és megzsarolták a helyi intézmények vezetőit, iskolaigazgatókat és más illetékeseket, hogy pénz és állás nélkül maradnak, ha nem segítik Ponta győzelmét. Közben pedig – szintén PSD-s sugalmazás nyomán – az ortodox templomokban is zajlik az uszítás a nem román és nem ortodox Johannis ellen. Ilyen körülmények között magyar szempontból nem biztos, hogy a távolmaradás a legjobb opció.

Persze nincs szó arról, hogy Johannis lenne az ideális jelölt, azonban a jelek szerint most a nem szavazás, az, ha a PSD-vel szemben álló erdélyi erők nem mozdulnak meg kellő számban, Pontának, a totális, korlátlan és gátlástalan PSD-uralom megvalósulásának kedvezne.

Aki ezt nem szeretné, az vasárnap állást foglalhat ellene, azáltal, hogy – ha nehezen is, de elvonatkoztatva attól, hogy milyen pártok állnak mögötte – elmegy szavazni, és ad egy esélyt Johannisnak. Ha másra nem, legalább arra, hogy ellensúlyt képezzen a PSD-vel szemben.