2013. január 13., 19:522013. január 13., 19:52
Én ugyanis nem hiszem el a vinnyogó sápítozást holmi bajokról, mivel a panaszokban szó sincs konkrét betegségekről, csak maga a „varázsszó” hangzik el. Egészségtől kicsattanó aszszonyság löki félre könyökével a többi embert, és nyomul előre, mint egy dicsőséges hadsereg. S ha valaki kérdezni merészel tőle valamit, félvállról odaveti: beteg vagyok, nyomatékul pedig, hogy operáltak is.
Talán az ilyen ténsasszonyokat várja otthon néhány gyerek vagy unoka, de hogy a még testesebb bűnözők miért nem bírják „egészségileg” a fogva tartást, azt csak a fenn való kapcsolataik tudnák megmondani. Nekem egyetlen tippem van: méreteikhez képest túl kicsik a cellák, azaz szorítanak a börtönfalak. Ez egyébként, a cifrázva feltálalt betegségek okán a büntetés mellőzése a lerágott csontnál is jóval kopottabb, úgyhogy már nem akarok rá szót vesztegetni. Csak azt nem értem, hogy az ennyire „beteg” lakosságnak hogyan sikerül egyik napról a másikra átvedlenie bendőnépséggé és legalább egy hónapon át egyébről sem szólnia, mint ki mit főzött, mit fog főzni, mit vásárolt, mi az, ami még megveendő, milyen új (vagy régi) ételrecepteket hallott, ő maga milyen ötletekkel szolgált tűzhely körül sündörgő barátainak stb. Mindehhez természetesen jó ájtatos arc jár, mert hogy ugye ősi keresztény hagyomány óriási lakomával megünnepelni a Kisjézus világra jöttét. Én ugyan nem emlékszem, hogy a pásztorok vagy a három királyok sódart, káposztát, kalácsot, netán franciasalátát raktak volna iszákjukból a jászol mellé, de biztos vagy nem figyeltem eléggé, vagy elvakított a csillagfény. Mindegy, fő, hogy vége a téli ünnepkörnek, kezdhetik a bendők az ürítést, mert máris nyakunkon a farsang, amikor rengő pocakkal nehezebb lesz a tánc. Vagy a karcsúsodás maradjon a húsvéti böjtre? Igen, de akkor az áhítat közben elkerülhetetlen az újabb sonkákról-kalácsokról való álmodozás, arról nem is beszélve, hogy a koplalás időnként feloldható egy-egy kiadós halvacsorával. Csak betegség ne legyen belőle, mert akkor hogy tudnak majd könyökölve előretörni a tavaszi bevásárlások közepette, és azt kiabálni, hogy félre, félre, jönnek a betegek?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok