JEGYZET – az illemtan kézikönyveiben nincs is a főhelyen, az ajándékozás milyenségéről sem árt beszélni néhanapján.
2014. december 23., 18:532014. december 23., 18:53
Különösen most, amikor a Jézuska, az angyal vagy a Télapó már házról házra jár, hogy a szépen feldíszített karácsonyfa alá letegye a szeretteink számára tőlük rendelt ajándékainkat. Felnőtt társaim nevében kérek elnézést a gyerekektől amiatt, hogy a napi rohanásra fogva gyakran elkövetjük az óriási hibát: olyasmit rendelünk a Jézuskától, angyaltól, Télapótól, amire esetleg mi vágyunk, és csak akkor kapunk észbe, amikor a csomagbontogatáskor meglátjuk a gyerek(ek) legörbülő szájacskáját.
Egyszóval bocsánat, lurkók, lesztek ti is felnőttek, és elkövetitek majd ugyanezt a hibát. Amit nem a szívtelenség, a lélek hiánya és különösen nem a mögöttes nyerészkedés gondolata okozott. Merthogy ilyen is van, de az már nem ajándék, hanem alamizsna, annak is a rosszabb fajtája: odavetett konc, a jó ennek ez is, örül ez bárminek, netán örüljön, hogy legalább kap ő is valamit. És sokan örülnek, mert ha ingyen van, markolnak akármit.
Nem azokról beszélek, akik tőlük független okokból olyan helyzetbe kerültek, hogy bizony számít az a liter olaj, kiló cukor, kiló liszt, hanem akiknek ki tudja, miért, odaveszett a méltóságérzetük, és kapva kapnak minden „kapáson”.
Évekkel ezelőtt valamilyen kampányban hozzánk, tanárokhoz vágtak száz eurót, vegyünk belőle könyveket, majd záros határidőn belül, számlákkal felfegyverkezve pontosan számoljuk el a pénzt. Én startból visszautasítottam az „ajándékot”, mondván, hogy negyven éven át mindig jutott az éppen óhajtott-szükséges könyvre, adják olyannak, aki eddig szívesebben költött másra. Ezek után mondhatni páholyból figyeltem a kollégák ügyeskedéseit: ki így, ki úgy boldogult a vásárlással.
A legrémesebb „élmény”az egyik kolléganőnek a határidő előtt elhangzott véleménye volt: nyomdafestéket nem tűrő jelzővel illette a könyvek összességét, hozzátéve, hogy épp elég tennivalója van, minek még ezzel is bajmolódni. Feltehetőleg nemcsak nálunk hangzott el ilyen emelkedett vélekedés, mert a nemrég elült kampány előtt azt hallottam, ezúttal százötven euró az alamizsna, és nem kell vele olyan gyorsan és pontosan elszámolni, ráér a tanév végén.
A választási végeredmény viszont mintha elfújta volna a nagylelkűsködést. De sebaj, nem árt, ha a javíthatatlan hiszékenyek is ismerik az alamizsna és ajándék különbségét!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!