2010. március 17., 10:072010. március 17., 10:07
Ilyenkor a károsult leül, s azon töri a fejét, hol rontotta el. Majd erőt vesz magán, s folytatja tervét még többet kockáztatva. Végül, mikor már az utolsó baljóslat is valóra vált, magát okolja, amiért pesszimistán állt hozzá munkájához.
De minderre talán szüksége van az embernek ahhoz, hogy igazán értékelni tudja eredményeit. Akkor is, ha mondjuk egyszerű feladatot végzett el. S mivel a baj nálunk is csőstül jön, beterveztünk egy orvosjáró péntek délutánt. Így huszonévesen újabban ezt az időtöltést választják a fiatalok, hiszen egyáltalán nem meglepő, hogy meggyötört életük epegörccsel, vagy feldagadt arccal ajándékozza meg, hétvége előtt. Az egyetemi orvosi központ fogászati rendelőjében cigarettázó doktornő rezzenéstelen arccal küldi el a sürgősségre fél szemével nem látó páciensét, mert bár neki még egy órája van a munkaidejéből, sürgősen el kell menie a bankba.
Ezt igazán megértheti a beteg egyetemista, sőt köszönje meg szépen, hogy ezúttal nem kéri el a kedvezményes 20 lejt a vizsgálatért. Ha már ott voltunk, még benéztünk az általános orvoshoz is, akitől az epegörcsre kértünk gyógymódot. Tapogatózás után kaptunk menstruációs fájdalmakra tablettát – a páciens fiú volt – és egy ajánlást, hogy erre bizony ultrahangos vizsgálat szükségeltetik, ami általában 100 lej, de ne idegeskedjünk, mert történetesen ő ért ezekhez a kütyükhöz, és szívesen kezel csupán 40 lejért. A burkolt reklám után gyomoridegességgel vonultunk át a sürgősségre, ahol az első kellemes benyomás után kezdődött a tortúra. Sorozatban hárman másztak bele a számba a folyosón, s mindnek külön magyarázat kellett, miért is vagyok ott (mintha nem lett volna elég feltűnő).
A szorongó várakozás után betessékeltek a sürgősségi szobába, ahol még ott voltak az előző páciens testnedvei, majd egy félénk fiút öltöztettek be, s közben szikéért kiabáltak. Már el voltam zsibbasztva, mikor rájöttem, gyakorlatozni fognak rajtam. Ezek után már csak azon imádkoztam, a sercenés, amit hallok, tényleg ínyvágás legyen, s nehogy véletlenül gyíkemberhez hasonló nyelvvel keljek ki a székből.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok