VEZÉRCIKK – Kiegyezés, paktumkötés, felsőbbrendű cél, szabad előválasztást követő összefogás – zene füleinknek, ami Marosvásárhely falain szűrődik át az erdélyi magyar közélet rendszerint meddő szócsatáktól visszhangzó éterébe.
2015. április 14., 19:562015. április 14., 19:56
2015. április 14., 20:132015. április 14., 20:13
Talán az utolsó órában, de a Bolyaiak városában végre felismerték, hogy mindenkinek csak veszítenivalója van, ha külön utakon jár.
Az elmúlt évek történései láttán bizton állítható, hogy a közös polgármesterjelölt-állítás ötletét iszonyú nehéz volt megvalósítani. A döntő löketet az RMDSZ – újratervezés gondolatával játszadozó – felső vezetése adhatta meg, amely engedélyezte a baráti kéznyújtást az addig jelentéktelen tényezőként kezelt ellenzék felé.
Emellett a jelek szerint garantálta, nem veti be az elmúlt két önkormányzati választáson alkalmazott „taktikát”, amikor is a belső előválasztások eredményeinek fittyet hányva két öreg rókát, Borbély Lászlót, majd Frunda Györgyöt „vetette oda” a trónját diadalmenetben megvédő Dorin Florea lábai elé.
Láss csodát: a végeláthatatlan fenntartások, vélt vagy valós sérelmek ellenére példaértékű együttműködés alakulgat az erdélyi magyarság legnagyobb „frontvárosában”. A feladat egyértelmű, ám a tét több, mint a polgármesteri szék.
Kiderül ugyanis, hogy a sokak által megváltásként várt politikai összefogás valóban jelentősen mozgósít-e; hogy választott vezetőink lehető legpozitívabb üzenetére vevő-e közösségünk érdektelenségben szunnyadó jelentős rétege; hogy a hétköznapi magyar ember is úgy gondolja-e, az etnikai érdekképviseletre továbbra sincs alternatíva.
A 2012-es választáson Frunda csaknem 29 ezer szavazatot kapott, ami a voksok 37 százalékát jelentette, ehhez hozzáadódik az MPP jelöltjére és az EMNP támogatta Smaranda Enachéra leadott 3300 voks (4,3 százalék).
Vásárhely magyar lakossága a város 43 százalékát teszi ki – a győzelemhez ennél jóval több kell. A 43 százalék túlszárnyalását ugyanakkor már eleve sikerként lehetne elkönyvelni, ha azonban a közös magyar jelöltre szavazók aránya elmarad ettől, a baj a hiányzó százalékok száma szerint hatványozódik.
Most úgy tűnik, Marosvásárhelyen az erdélyi magyar politikum végre megteszi, ami tőle telik. Csak legyen, kinek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!