JEGYZET – A miniszterelnökre lassanként monomániásan tör rá a beszédkényszer: már nemcsak akkor kezd el szövegelni, ha valahol megpillant egy mikrofont, de ha mentében valaki lelassít a közelében, ahhoz is azonnal szózatot intéz.
2014. december 30., 19:152014. december 30., 19:15
Összehord hetet-havat, állandóan ígérget, arról beszél, milyen jó lesz majd másfél–két év múlva, akkor valósul meg mindaz, amit első kormánya élére hágva maholnap három éve beígért. Az összevissza húzogatott sztrádavonalakra ma már senki nem veszteget szót, de elszállt a semmibe a kínai segítséggel beindítandó üdvözülés is.
A levegőbe röpített milliárdok úgy húztak el fölöttünk, mint ősszel a darvak, ha nem is melegebb, de biztonságosabb befektetési helyeket keresve. Komoly szándékot a számonkérésre sem lehet látni, legföljebb az önös érdekekre épp egy átlátszó fátyolt vető szájalást. Az ellenzék ugyan alkotmánybírósági fellebbezést ígért a várthoz képest más választási eredmények miatt kínosan lassú átkozmetikázásra szorult költségvetés miatt, mire a miniszterelnök – igazi úriemberhez méltón – nyílt zsarolással válaszolt, mondván, hogy a fellebbezők miatt majd hiába várják az emberek az emelt béreket és nyugdíjakat.
Úgyhogy jobb lesz nem akadékoskodni! Szép kilátások, a sok üres mondat közé ugyanis becsempészték még az új évben ránk váró legkevésbé kellemes hírt, a bérek befagyasztását. Kivéve – természetesen a tan- és egészségügyben dolgozókat. De aki hinni akarná ezeket a kivételeket, óva intem. Ahogy akkor is, amikor a pár éve elnöki szignóval törvényerejűvé lett ötvenszázalékos béremeléskor is tettem, nem lappangó jóstehetségem hirtelen felszínre törése, hanem az idők folyamán szerzett tapasztalat okán.
Ez lesz biztosan most is: jön a sunyi mosoly, mi akartuk volna, de hát az ellenzék ugyebár, meg ezek a kutyafejű brüsszeliek, ezek mind ilyenek. Közben a jólétet ígérő számoszlopokat hadarva arcukra kiül a riadalom, nehogy a mondat befejezése előtt rájuk dőljön a bicebóca költségvetési ferdetorony.
Pedig Manole mester és Kőműves Kelemen ideje lejárt, a számoszlopok ingadozó falába elég volna beépíteni némi munkahelyteremtő befektetést vagy a szempillantás alatt felfelé pöccintett áfa lenyomását, s akkor máris elérhető közelségbe kerülne a jobb megélhetés, az emberek pedig, ha nem is fültől fülig vigyorral, de némi reménnyel kezdhetnék az új esztendőt, nem a „jóléti” ferdetornyok törmelékétől rettegve.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!