2012. szeptember 24., 09:042012. szeptember 24., 09:04
Vállalatok, gyárak, egykori termelőszövetkezetek tucatja a bizonyíték arra, hogy a privatizációnak nevezett folyamat közepette tulajdonképpen szabadrablás ment végbe az elmúlt két évtizedben. A mindenkori kormányokat semmi más nem érdekelte, csak hogy minimális haszon fejében szabaduljanak a több ezer alkalmazottat foglalkoztató, egyre nagyobb veszteségeket felhalmozó társaságoktól, a teljesen átgondolatlan kiárusítási láz közepette aztán megannyi olyan vállalat került potom pénzért – sokszor politikai alapon – „baráti kezekbe”, amelyeket ügyesebb menedzseri képességekkel meg lehetett volna őrizni nyereségesként.
Ehelyett menthetetlenül csődbe jutottak, előtte azonban élelmesek szűk rétege szépen megszedte magát az elherdált közpénzen. Példa tehát ezernyi akad az elhibázott romániai magánosításra, és ebből nem lenne késő ma sem okulni. Hiszen úgy fest, hogy a hazai hatóságok nem tanultak az eddigi kudarcokból, és feláldoznák az ország egyik legnagyobb vegyipari kombinátját a dilettantizmus oltárán.
Nem kétséges ugyanis, hogy a bulvártévé- és párttulajdonos Dan Diaconescunak a Râmnicu Vâlcea-i Oltchim felvásárlására tett ajánlata, a mögötte álló állítólagos dúsgazdag külföldi befektetőről szóló handabandája lufi, ami egyetlen célt szolgál: csatornája számára nagyobb nézettséget, pártjának pedig több szavazót hozni. Csakhogy amíg a tartalom és valóságalap nélküli szenzációkat kreáló, önmagát Románia következő államfőjének kikiáltó műsorvezető eddig csak magából – és persze nézőiből-híveiből – csinált bohócot, ezúttal a kormányt és az egész országot igyekszik megvezetni populista húzásával, kockáztatva, hogy a vállalattal együtt tönkretesz egy nagyvárost is.
Az Oltchim privatizációja ma még talán megmenthető az OTV-s mogul kezei közül, félő azonban, hogy a csatornája által ontott mentális szenny és demagógia széles tömegek agyát „magánosította”. És ebben már az egész román politikai osztálynak óriási a felelőssége.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok