Nagyváradon – a jelek szerint – hamar rájött a többségi lakosság, hogy a Szigligeti Színház gazdasági és adminisztratív önállósodása nem vonja maga után a román társulat kiebrudalását az impozáns színházépületből.
2014. február 04., 19:592014. február 04., 19:59
Még csak baráti magyar tankok sem gördülnek be a Pece-parti Párizs Mol-kútjaihoz, visszafoglalva Ady városát. Nem. Mindössze arról van szó, hogy két, céljában, ha úgy tetszik küldetésében mást és mást megjelölő intézmény nem kíván azzal időt fecsérelni, hogy eldöntse: a közös kalapból kinek mennyi pénz jut az illető évadban vagy hónapban a művészeti tevékenységre, a fizetésekre vagy éppen a közműszámlákra.
Egy teátrumnak, egy olyan művelődési intézménynek, ahol egy-egy előadás létrehozásához sok ember munkájának összehangolása szükséges, legalább egy évre előre kell terveznie, egyeztetni a vendégrendezőkkel, eldönteni, hogy a produkciók díszletére mennyit fordíthatnak, ez pedig az anyagi forrás pontos ismerete nélkül aligha lehetséges.
Ezt ismerte fel Nagyváradon mindkét társulat, és ezt ismerték fel most a szatmárnémeti Harag György Társulat vezetői és színészei is, amikor kifejezték függetlenedési szándékukat. Lévén, hogy a szatmári az utolsó olyan önkormányzati fenntartású színház, amely még most is két társulattal működik, igencsak időszerű volt a lépés, emiatt érthetetlen Sorin Oros vezérigazgató visszakozása, aki – bár korábban maga is támogatta a szétválást – most arra hivatkozva állt be a tiltakozók sorába, hogy a kezdeményezők elhamarkodottan cselekedtek volna.
Pedig a román társulat azon tagjai, akik alkotmányellenesnek kiáltották ki a magyar kezdeményezést, éppen a nagyváradi román teátrum példájából meríthetnének bátorságot, hiszen feketén-fehéren kiderült: mindkét váradi színháznak jót tett a különválás.
Az olyan – mára már értelmüket vesztett, okafogyottá vált – kifejezésekkel, mint az etnikai szegregáció, fenn lehet ugyan tartani a nemzetállam látszatát, ésszerű lépéseket akadályozva meg, ám ezzel a multikulturalizmust, az etnikumok baráti, produktív együttélését és saját művészeti, szakmai fejlődősét teszi kockára mindenki, aki etnikai síkra terel egy adminisztratív kérdést.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!