2010. november 01., 09:492010. november 01., 09:49
Most gyakorlatilag a partiumi nagyváros Szent László-bazilikájára irányult a magyar, sőt az egyetemes katolikus egyház szeme, annál is inkább, mivel a váradi egyházmegyében utoljára 1192-ben, a magyar lovagkirály szentté avatásakor került sor hasonló ünnepi pillanatra. Ugyanakkor ahhoz sem fér kétség, hogy a vértanúhalált halt egykori püspök megdicsőülése nemcsak a katolikus és nem kizárólag a magyar nemzetiségű híveket tölti el büszkeséggel.
Amellett ugyanis, hogy életével és életáldozatával tett tanúságot Krisztushoz és egyházához való hűségéről, az egyházüldöző kommunista rendszer áldozataként Bogdánffy az utókornak, a ma emberének is példát mutatott. A második világháborúban elhurcolt tanárok helyett nem csak hittant, de szükség esetén latint, franciát és matematikát is tanított a diákoknak, kivette részét a rászorulók, a betegek gondozásában, ezért nem véletlen, hogy az ifjúság körében hamar, már fiatal papként népszerűvé vált. Rendkívüli emberi tartását, megvesztegethetetlenségét bizonyítja, hogy miközben más felekezetű paptársai sorra behódolnak az új ateista hatalomnak, ő határozottan visszautasította a román kommunisták mérgezett ajándékként érkező felkérését, miszerint álljon a Vatikántól független román katolikus egyház élére.
Miközben a nyilasok amiatt fenyegették, mert zsidókat rejtett el és mentett ki a halál karmaiból, a kommunista hatalom többek között azért is üldözte, mivel nem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot, és kiszolgáltatni a kor vérbíróinak a román állam elleni szervezkedéssel vádoltak vele megosztott titkát. Bogdánffy Szilárd mártíromságát tulajdonképpen végigkíséri, rányomja bélyegét az egész 20. század szörnyűsége, és most, boldoggá avatásakor döbben rá ismét az utókor, hány meg hány tisztázatlan, homályba vesző gazság maradt feltáratlanul. A vértanúként elhunyt püspök igazsága viszont éppen arra tanít, hogy a rossz, az emberi gyarlóság fölött nehéz időkben is felül lehet kerekedni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok