2010. november 22., 10:252010. november 22., 10:25
A legelső – és legfontosabb – ilyen lépés a könnyített honosításról szóló törvény elfogadása volt, a legutóbbi pedig a hat éve szünetelő Magyar Állandó Értekezlet összehívása, amelynek kapcsán nem csupán az bírt szimbolikus fontossággal, hogy a nemzeti ügyek iránt kevésbé érzékeny előző kormányok által beszüntetett magyar–magyar tanácskozást ismét megtartották, hanem az is, hogy mely határon túli magyar szervezeteket hívták meg rá.
A budapesti kormányváltás óta ez volt az egyik legkonkrétabb jele annak, hogy például erdélyi magyar viszonylatban az új magyar kormány nem tekinti az RMDSZ monopóliumának az itteni magyarok képviseletét, és legitimnek tartja a szövetséggel szemben kritikus, de jelenleg az együttműködés fontosságát is elismerő EMNT-t, valamint az önmagát teljes egészében az RMDSZ-szel szemben meghatározó MPP-t is. A hétvégi országházi SZNT-ülés is ennek a legitimációs folyamatnak a folytatása: az új budapesti vezetés e gesztusával, az államfő és a házelnök köszöntőjével is jelezte, hogy az SZNT-t is partnernek tekinti a Székelyfölddel kapcsolatos kérdések megvitatásában.
Az, hogy Budapest immár négy itteni magyar szervezetet is tárgyalópertnerként ismer el, a külsőségeket tekintve mindenképpen szimpatikusabb eljárás az előző kormány gyakorlatánál, amely csupán egy alakulatot tekintett legitim partnernek, még akkor is, ha tudjuk, hogy a jelenlegi kabinet számára is vannak kedves és kevésbé kedves szervezetek. A kérdés most az: hogyan képzeli el a kormány a négy szervezettel való együttműködést, milyen új nemzetstratégia keretében juthatnak szerephez a Budapest által elismert határon túli alakulatok.
Az az eddigiek alapján világosnak tűnik, hogy az alaphangot a kormány kívánja megadni. A magyar–magyar egyeztetések fórumának felújítása és a partnerek körének kibővítése ugyanakkor remélhetőleg annak az alapját is megteremti, hogy a Kárpát-medence és a világ magyarságának jövőjével kapcsolatos kérdésekben, a stratégia kidolgozásában a határon túliakkal folytatott konzultáció ne csupán szimbolikus gesztusok sorát gyarapítsa, de javaslataiknak, igényeiknek a teendők megállapításakor súlya is legyen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok