2010. február 12., 11:192010. február 12., 11:19
Persze a Hópárduc nem is kanadai, hanem a napfényes Ghánából érkezett, igaz, alapjáraton Ghánában pláne nem él egyetlen hópárduc sem. Ez a Hópárduc ugyanis valójában ember: Kwame Nkrumah-Acheampongnak hívják, és alpesi sízőként ott lesz a szombaton kezdődő vancouveri téli olimpián. Márpedig higgyék el, ez minden idők egyik leginkább tiszteletre méltó teljesítménye, hiszen az alpesi sízéshez a léceken és a botokon kívül hideg és hó is szükségeltetik, márpedig a trópusi éghajlatú Ghánában a léc és a bot jóval könnyebben hozzáférhető, mint a hó.
Igaz, a krónikák szerint egyszer egy joruba kakaószedő többméteres havat és igazi szibériai telet is látott az őserdő közepén, ám ennek a ténynek az értékéből sokat levon, hogy mindez azt követően történt, hogy elszívott egy, az egyik törzsi varázslótól kapott füvekből sodort cigarettát. Ennek nyomán pedig a téli tájképnek az is részét képezte, hogy törzsi táncokat lejtve elvonult előtte egy ezrednyi elefánt, valamint a szovjet második ukrán front néhány egysége, a parádét pedig személyesen Sztálin generalisszimusz, valamint a ghánai függetlenség megteremtője, Kwame Nkrumah repülőhadnagy vezényelte.
Szóval Ghánában az egyik legfőbb hiánycikk a tél, és ezen a domborzat sem segít: az Egyenlítő közelében fekvő ország legmagasabb pontja a 885 méter magas Afagyato-hegy, amelynek csupán a nevében található meg a fagy, amúgy síeléshez alkalmas hó egy gramm sincs rajta. Ennek fényében minden megbecsülésünk a jó Hópárducé, aki a skóciai Glasgow fedett sípályáján tanult meg síelni mintegy nyolc évvel ezelőtt, hogy hópárducmintás kezeslábasában egy téli olimpián szerezzen dicsőséget hazája fekete csillagos zászlajának.
Olyan nagy elődök nyomában jár ő, mint Eddie, a sas, a brit síugró, aki egy korábbi téli olimpián, élesben ismerkedett a sportág alapjaival, vagy az egyenlítő-guineai úszó, Eric, az angolna, aki az athéni ötkarikás játékokon látott először ötvenméteres medencét. Mindannyian az olimpiai eszme megtestesítői, akik még a sport, a részvétel öröméért és az elismerésért, nem pedig a hatalmas pénzeket hozó győzelemért indulnak. Persze Kwame akár még meglepetést is okozhat. Én mindenesetre a Hópárduccal vagyok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok