2010. május 25., 09:352010. május 25., 09:35
A legbájosabb, hogy amint egyik-másik szürke ruhás, hétköznapi ember felfedezi magában a mélyre ásott művészt, azonnal mecénásokat is talál új hobbijához. Eddig asztalosként, szalagmunkásként vagy utcaseprőként ismertük a régi, kedves barátunkat, Pici Palkó bácsit, most pedig méltatlanul elfeledett tehetségként áll itt a nagyközönség előtt – hallható minden második tárlatmegnyitón. A megnyitó után persze még egy-két hétig a falon függenek a frissen keretezett remekművek, de azokat nagyrészt már csak azok a pókok látogatják, akik a porosodó galériák sarkaiban vertek tanyát.
Ami még érdekesebb, ezek a remekművek meg is vásárolhatók, adómentesen, csupán két, esetenként három minimálbért kérnek értük. Igazán nem nagy áldozat ezekért a darabokért, amelyek valamikor még sokat érhetnek, hiszen alkotóik olyan rejtegetett tehetségek, akik még életükben visszatértek a feledés homályából. Elképzelni sem merem, mi lesz, ha mondjuk úgy 100 év múlva bukkan elő egy-két csendéletük. De nemcsak ők érdekesek, hanem azok a költők, prózaírók is, akiknek évente jelenik meg kötetük, és komoly könyvbemutatókon olvasnak fel. Egyik-másik turnézik is, és kiválasztottként, tiszta ingyen teríti a kultúrát a laikus hallgatóság körében. Falun különösen nagy a sikerük, ők a kultúrházak visszatérő kedvencei. Ám dicséret is illeti őket, hiszen megérdemlik. Ha ők nem lennének, nem lenne kulturális élet a vidéki provincián. Az igazán nagyok, ahogyan mondani szokás, csak nagyon ritkán látogatnak el a magyar ugar széleire. Félnek, kitörik a szekerük kereke. Velük szemben a helyi erők egy percig sem törekednek országos, de még regionális hírnévre sem. Szerényen megmaradnak a saját kis közönségüknek, hiszen közülük valók, és nekik alkotnak. Más, az igazán tág értelemben vett nagyközönség meg sem értené őket, mert nem egyetemes élettapasztalat, hanem vidéki báj mozgatja rugóikat.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.