2010. április 26., 10:272010. április 26., 10:27
Azt meséli, persze nem az anyanyelvemen, nagy szerencse ért, hatalmas ünnepség vár rám. Korábban állítólag támogattam egy beteg kisfiú operációját, aki sikeresen meggyógyult. Hálából a jótékonykodók között kisorsoltak egy tortás, pezsgődurrantós ünnepséget, amelyet még a tévé is felvesz. Valódi világpremier. Ekkor kezdett pislákolni bennem a kétely lángja, ám ő nem tágított, tovább hadarta a csodálatos show elemeit.
A városházán terítenek majd meg, a polgármester koccint velem, és komoly banzáj lesz. Elmosolyodtam, persze erről ő mit sem sejtett, szorgalmasan fűzte a mese szálait. Már minden kész, mondta, meg van terítve, elhozták a tortát, az üdítőket, a durrantós üvegeket, és a legfinomabb borokat. Egy probléma van csupán. Ekkor a szita áttetszővé vált, de nem akartam elrontani a happy endet. Kisült a kenyér, igazi házi, ecsetelte, de még a kemencében van. 300 szelet kellene, és azt az én zsebem bánná. Most ugrott nagyot a majom a vízbe, még hallottam is a csobbanását.
Jó, mondom, semmi gond, holnap találkozzunk, és személyesen kisütjük a részleteket. Akkor kiderül, ki mennyi vendéget visz, mi a protokoll, hiszen van idő, szerda lévén, a buli úgyis csak szombaton startol. Szó fennakadt, arcom leszakadt, mert a pszeudobarátom szerint nem ér rá holnapig, most azonnal kellenek a piszkos anyagiak, hiszen a nemes ügy nem tűr halasztást, a kenyér a kemencében vár pirulva. Erről ennyit, mondtam, és letettem a kagylót, hiszen nekem már megvolt az aznapi kenyerem, ő pedig keresse meg tisztességes eszközökkel, ne az én verejtékemen hízzon.
Eddig ez volt a legalattomosabb, ugyanakkor pszichológiailag a legjobban felépített átverési kísérlet, amelyben részem volt. Nem nagy megtiszteltetés, tiszta szerencse, hogy azonnal nem a bankszámlát kértem el. Először kérdeztem, már amennyi időm volt, hiszen a dumamester csak ritkán vett levegőt, aztán döntöttem. Komoly gyakorlat, netán iskola (Sic!) kell ehhez is, no meg elengedhetetlen legalább egy hiszékeny polgár, aki van annyira hiú, hogy kész ünnepeltetni magát. Biztosan vannak ilyenek, ez egyszer én nem álltam be a sorba, ám ezért nem kerülök be a tévébe.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok