2010. március 09., 10:432010. március 09., 10:43
Talán-talán álmodozik a politikus – még egy apró sétányt is elneveznek majd róla, ha a kisebbségi létben már sugárútra nem futja. Vagy a rommagyarság tanulmányozására szakosodott értők hümmögve bólogatnak majd, amikor tevékenységét vesézik, és olyanokat mondanak, hogy: „a kisebbségek tér- és identitásszerkezeti változásaiban, a kisebbségi közösségek egyéni és közösségi identitásának alakulásában volt szerepe”.
Ezt persze senki nem fogja érteni, de mégis. Vagy jobbik esetben azt mondják, része volt abban, hogy mégse csángósultunk el, vagy hogy mégse szigetelődtünk el teljesen utak hiányában, vagy átszabta a városképet, vagy az általa beterjesztett törvényre hivatkoznak, vagy ő minő merész elgondolás, azóta is működő autonómiánk egyik alapítója volt. Vagyis én reménykedem, hogy a politikus Kölcsey szellemében hat, alkot és gyarapít. Mert ugye, gondolom én a középszerű fejemmel, mi értelme van annak, ha valaki csak akkor kerül a figyelem középpontjába, ha pimaszul nagy fizetését kell megmagyaráznia, vagy ha sötét intrikákkal kibekkelte amúgy évtizedek óta szorgoskodó szürke eminenciás elv- és párttársát a pozíciójából.
Mi értelme van annak, ha folyton úgy helyezkedik, hogy minden híres ember sajtófotóján rajta legyen, ha száz év múlva, valami rétegkutató hasztalanul próbálja kideríteni, ki a titokzatos férfi, aki minden képen szélesen mosolyog a háttérben, de egyiken sincs a középpontban.
A napokban újabb „nagyember” látogatott a szűkebb pátriámba. És mindenki mutatta neki, hogy mire jutott, mit tett, és persze főleg mit tenne, ha lenne még támogatás, ha kerülne némi pénz. Röpködtek a projektek, a dokumentációk, a biztató vagy visszafogottabb ígéretek. Majd emberünk is odaállt, kihúzta magát, és rámutatott egy hatalmas építményre. Nézd – mondta a nagyembernek – nézd, az ott az ÉN házam.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.