2011. január 17., 10:262011. január 17., 10:26
Romániával szemben az az érv, hogy nem küzd elég elszántan a korrupció ellen, lassú az igazságügyi rendszer reformja, és a határvédelem is kívánnivalót hagy maga után. Bukarest ezzel szemben többek között azzal vádolja Párizst, hogy bosszút akar állni, amiért francia cégek romániai autópálya-építési megrendelésektől estek el. Csakhogy állítólag az történt, hogy a bukaresti illetékesek túl nagy összegű kenőpénzt kértek az illető cégtől.
Ráadául az illegális bevándorlók számának növekedésétől tartó régebbi uniós tagállamok azzal is tisztában vannak, hogy hiába a jól kiépített informatikai rendszer és a vadonatúj felszerelés, ha az amúgy nem túl jól kereső határőrök bármikor megvesztegethetők. Itt tehát inkább vagdalkozásnak tűnnek a bukaresti érvek. A magyar médiatörvény kapcsán fölmerült gyanút az táplálja, hogy a multicégek érdekeit jelentősen sértik a válság miatti különadók, amelyeket azért vetettek ki, hogy ne közvetlenül a polgárok legyenek a megszorítások szenvedő alanyai. A külföldi óriáscégeknek ez természetesen nem tetszik, és azt is tudjuk, hogy a tulajdonosaik gyakorta bejáratosak államfők, miniszterelnökök irodáiba – főleg ha azokat kampányuk anyagi támogatása révén a lekötelezettjükké tették.
Az is elgondolkodtató, hogy a bírálatok még a szöveg ismeretének hiányában hangzottak el. Ám az is tény, hogy a jogszabályban vannak valóban vitatható elemek – mint a médiahatóság vezetőjének és a médiatestület tagjainak egyértelmű pártkötődése, mandátumuk időtartama –, amelyeket a konzervatív oldal kormányra kerülésekor menetrendszerűen diktatúrát vizionáló baloldal és a hozzá kötődő, a jobboldallal szemben végletesen elfogult értelmiségiek hivatkozási alapként használnak. Emiatt a jogszabály pozitív elemei is elsikkadnak, és szakmai párbeszéd helyett rég politikai hitvita zajlik. Érvek nincsenek, csak árkok, szekértáborok, ferdítések és kinyilatkoztatások – ezért pedig nem biztos, hogy a multik a felelősek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok