2010. január 29., 12:202010. január 29., 12:20
Băsescu eddig sem rejtette véka alá, hogy különös érdeklődést tanúsít Moldávia iránt, a mostani látogatás alapján pedig úgy tűnik, mintha egyáltalán nem lenne ellenére az esetleges román–moldáv egyesülés. Jelen állás szerint ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy bármely bukaresti reálpolitikus valós lehetőségként gondol az egyesülésre. Már csak Románia gazdasági állapota miatt is púp lenne a hátukon Moldova – hiszen gondoljunk csak bele, hogy Európa egyik legelmaradottabb országáról beszélünk, és az egyesülés esetén hatalmas pénzeket emésztene fel a terület felzárkóztatása, miközben még Romániában is több százra tehető azon települések száma, ahol nincs csatornázás és ivóvíz.
Persze a túlcsorduló nemzeti érzelmek gyakran hánynak fittyet a gazdasági tényeknek (ennek jele a százmillió eurós vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó felajánlás), és feltételezhetően nem tart örökké a gazdasági recesszió sem. Ám az EU többi tagállama vélhetően szintén nem lenne elragadtatva attól, hogy egy újabb elmaradott, zavaros területről kelljen gondoskodnia – a szegénység és a bűnözés mellett még ott a transznisztriai konfliktus is –, Bukarest számára pedig a gagauz autonómia jelenthet lenyelhetetlen békát. A mintegy 250 ezres török eredetű közösség tizenhat éve önrendelkezéssel bír, amiről bizonyára nem lenne hajlandó lemondani – ez pedig természetesen precedensértékű lenne az erdélyi magyarok számára is. Băsescu azonban bizonyára tisztában van mindezzel. Ő inkább rövid távú célokban gondolkodik – hiszen abban az esetben, ha az ő elnöksége és a PDL-kormány idején Románia egyrészt tömegesen biztosít állampolgárságot a moldovaiaknak, másrészt kiáll az ország EU-csatlakozása mellett, nagyjából biztos lehet néhány százezer PDL-re leadott moldovai szavazatban. Persze ez őt második mandátumát töltő államfőként nem érinti – ám a kormányzást folytatni készülő PDL esetleges miniszterelnök-jelöltjeként már annál inkább.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.