2010. szeptember 30., 10:262010. szeptember 30., 10:26
A válságos időket élők sajnos hajlamosak minden olyan segítőnek tűnő jobba belekapaszkodni, amely talpra állással kecsegtet, és ezt a spekulánsok remek érzékkel ki is használják. A politikai színtéren ilyenkor szoktak megerősödni a szélsőséges elveket valló alakulatok, illetve manapság olyan viccpártok kerülnek előtérbe, amelyek a gúny erejéből táplálkozva gömbölyödnek politikai erővé.
Reykjavíknak jelenleg egy komikus, Jón Gnarr a polgármestere, akinek protestpártja, a Legjobb Párt – minden bizonnyal a fjordokon telepítendő pálmafákról tett ígéretének köszönhetően – megnyerte az idei helyhatósági választásokat.
Az izlandi példa is mutatja, a kiábrándultság és elkeseredettség régóta nem tapasztalt politikai átrendeződést eredményezhet. Ez könnyen a háryjánosok malmára hajthatja a vizet, ám van ellenpélda is. Magyarországon annak köszönhetően alakult kétharmados többséggel bíró kormány, hogy egyesek a történelem jóval nagyobb viharait is túlélő, mindenkori értékekre alapozva nyújtottak jövőképet a válság sújtotta embernek – nem a vicc, és nem is az utálat kétségkívül hatásos fegyverével élve.
Most Erdélyben Emil Aluaş és társai abban a tudatban merészkednek a romániai közvélemény színe elé, hogy kezdeményezésüket egyesek majd rossz viccnek tartják, mások pedig felháborodva, mélyről felszakadó utálattal fogadják. Aluaşék az erdélyiség összetartó erejében bízva keresnének helyet a politikai porondon, kiállva minden olyan érték mellett, amely nem román, nem magyar vagy szász: egyszóval erdélyi. A mozgalom korábbi élharcosa, Sabin Gherman próbálkozása óta tudjuk, hogy a fejekbe sulykolt elméletek jól körbebástyázottak. Ám talán még sohasem volt ilyen könnyen megmagyarázható a kiábrándult és elkeseredett nyolcmillió erdélyinek, hogy végre vegye kezébe a sorsát, és a válságból kivezető utat saját erejében bízva keresse, nem pedig a Kárpátokon túli szomszédokat buzgón, vakon követve.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok