2011. február 08., 10:422011. február 08., 10:42
Mondjuk az is igaz, hogy ilyen esetekben az önállóan gondolkodó és döntő „egyszemélyes őrző-védő vállalkozás” gazdája nem örül ebe „briliáns” képességeinek. Mert ki szeret az újságok címlapján szerepelni azzal, hogy a döntőképes rottweilere vagy dobermannja olyan sikeresen átvette az irányítást, hogy szétszedte a szomszédék négyéves gyerekét, aki a nem szakszerű felvigyázás következtében átbújt a kerítés alatti résen. S most akkor jönnek ezzel a szöveggel, hogy a husky, az husky, amely kijelentés értelemszerűen az általam is igen nagyra értékelt munkakutyát olyan kvalitásokkal ruházza fel, amik – köztünk legyen szólva – mégsem lehetnek egy ebnek, bármilyen okos, ügyes és szép kék szemű legyen is az.
Mondom, mindezt így gondoltam egészen a hét végéig, amikor alkalmam adódott élőben, sőt egész közelről megfigyelni, hogyan viselkednek a huskyk munka közben. A szánhúzó vezéreket figyeltem meg rajtolás közben, és meglepetten tapasztaltam, hogy kivétel nélkül mindegyik képes az önálló döntésre, ráadásul olyan döntésre, aminek a hajtógazda is örül. Ugyanis a startvonalhoz állított huskyvezérhez fogható fegyelmezett „sportolót” az emberek között is ritkán látni még a legrangosabb sportrendezvényeken is. Mert a huskyvezér, amint beállt a rajtvonalra, semmi mással nem törődik, csak az előtte álló feladatra koncentrál. Ez lemérhető a délceg testtartásából, pattanásig feszült izmaiból, előreszegezett füleiből. Ő az egyedüli, aki körül megszűnik a külvilág, aki ügyet sem vet a mögéje befogott vakarózó, ásítozó társaira, akit még az sem zavar különösebben, hogy a gazdája kedélyesen cseverészik a startbíróval. Ő áll, és intenzíven figyel.
Aztán, amikor elhangzik a bíró „start!” kiáltása, nekifeszül a hámnak, erőteljes, határozott mozdulattal kényszeríti munkára a társait, és sikeres rajt esetén a szán legalább három méter távolságra van a startvonaltól, amikor felhangzik a gazda biztató szava is: „Húzd!” Nos, ezek után emelem kalapom a hómezők bajnokai előtt, és igazat adok a hajtóknak: a husky, az husky...
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.