2010. június 16., 07:202010. június 16., 07:20
Főleg annak fényében, hogy a szociáldemokrata ellenzék ugyan lelkes ügybuzgalommal buktatná meg a kormányt, ám alternatívát nem tud felmutatni – sőt a kormányzás felelősségét sem meri felvállalni, ehelyett szakértői kormányt szeretne. (Crin Antonescu liberális pártelnök kijelentését, miszerint húsz százalék körüli támogatottságú pártja hajlandó lenne egyedül is vállalni a kormányzást, tekintsük inkább az esélytelenek tét nélküliségből fakadó nyugalmával magyarázható hetvenkedésnek). A két héttel ezelőtti magyarországi események – amikor a Kósa Lajos és Szíjjártó Péter által tett, az ország siralmas gazdasági helyzetéről szóló kijelentések nyomán a tőzsdei befektetők bepánikoltak, ennek nyomán pedig a forint árfolyama is megrendült – jól mutatják, mi történhetett volna, ha a magyarországinál immár elkeserítőbb gazdasági helyzetben lévő Romániában még a kormány is megbukik, szertefoszlatva a reményt, hogy a válságból való kilábalás egyáltalán elkezdődhet. Így viszont most nőhet az ország iránti bizalom.
A másik, a strasbourgi parlamentben meghozott döntés nem a befektetők, hanem az európai politikusok bizalmát és elismerését jelzi Tőkés László és az egész régió iránt, egyúttal az őt javasló Fidesz néppárton belüli befolyását is illusztrálja. A javaslatot mindemellett Tőkés érdemeinek elismerésén túl vélhetően az is motiválta, hogy az alelnöki tisztséggel megszilárdítsák a magyar kormánypárt első számú erdélyi partnerének tartott politikus pozícióját az RMDSZ fő vonulatával szemben. Ettől azonban a tény még tény marad: Tőkés alelnökké választása nem az RMDSZ-nek, és nem is csak a romániai magyaroknak adott „ajándék”, hanem általa az összmagyarság és a kelet-közép-európai régió is hangsúlyosabb képviselethez juthat az Európai Unióban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok