2012. július 23., 09:042012. július 23., 09:04
És vannak, akik még nem voltak ugyan bent, és szándékukban sem áll a látogatás, de elolvassák a kiállított szöveget. Braille-írással – végigtapogatva a sorokat és gondolatban a frissen szerzett információkat összekapcsolva az előzőleg megszerzettekkel. Amikor a kirándulást vezetőnknek elmondtam, mennyire meghatott ez az odafigyelés, közölte, hogy máshol is van hasonló, például Bécsben a Stephanskirche előtt.
Nem vonom kétségbe, nem vagyok idegenvezető, s bár többször is jártam az István-dómban, nem vettem észre. De ennek a jegyzetnek különben sem a Krakkó vagy Bécs „mérkőzés” a tétje, hanem a valódi és a lélektelen törődés közti különbség. Mert például Nagyváradon, amikor néhány éve nekilendült a városok útburkolat- és járdaszegélycseréjének egyesek számára nagyon jól jövedelmező biznisze, a város központi hídja környékén is lázas tüsténkedésbe fogtak – fennen hangoztatva „emberbaráti” szándékukat, a mozgássérültek közlekedésének megkönnyítését.
Törtek-zúztak, kopácsoltak, rakták bőszen járda gyanánt a kockaköveket, amikor pedig készen lettek – illetve azt mondták, hiszen jól ismert a honi szokásjog, miszerint semmit nem szabad jól megcsinálni vagy befejezni, nehogy ne legyen min elmatatni újabb heteken át –, kiderült, mennyire dicséretes munkát végeztek. Ez igen, ez az igazi egyenlősége az esélyeknek: az első nyirkos-nyálkás őszi reggelen ugyanis kis híján mindenki, aki addig nem volt mozgássérült, a csúszós kövek és a csorba, elsimítatlan járdalejtők miatt azzá vált.
És azóta sem történt ez ügyben semmi. Az idő telt, a kockakövek tovább koptak, az egyenlőtlenségek kis repedései a sok botladozó és kitört cipősarok miatt elmélyültek, szép kis lyukak tarkítják a „javítás” előtt egyenletes járdát, s aki nem néz folyamatosan az orra elé, az aztán megnézheti magát. De nem részletezem már tovább a váradi járda- és közútállapotokat, mert semmivel sem jobbak vagy rosszabbak, mint az ország más városaiban. Vagyis semmiképpen sem szokatlan jelenség. Legföljebb szomorú, különösen az olyasmi láttán, mint a krakkói Braille-írásos templomismertető.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok