2013. április 05., 09:582013. április 05., 09:58
Azok a Jóskákról meg Marcsákról, akiket egy-egy tévécsatorna hirtelen felkap, néhány hónapig azt is tudni lehet, hogy milyen színű alsóneműt hordanak, és mitől féltek gyerekkorukban, aztán megrágva kiköpi őket, és friss hússal helyettesíti. Én bizony nem szégyellem, hogy tudatosan próbálom magam távol tartani ezektől az információktól – tényleg: egész egyszerűen átkapcsolok vagy odébb kattintok, hogy még véletlenül se ragadjon meg a fejemben, ki a legújabb üdvöske, mert sokszor még a fontos dolgokat is hajlamos vagyok elfelejteni, így az agyamban rendelkezésre álló, láthatóan korlátozott tárhelyet nem szeretném kéretlen dolgokkal megtölteni.
Nos ha így vannak ezzel, engedjék meg, hogy a figyelmükbe ajánljak néhány valódi sztárt, igazi – nem hulló- – csillagot, akikkel szeretett városomban, Nagyváradon akár személyesen is találkozni lehet. Igaz, ahhoz, hogy a közelükbe férkőzzünk, meg kell küzdenünk még néhány lesifotóssal, ilyenek ugyanis a nap bármely órájában csapatokban kísérik a sztárok útját, ki kell kerülni a nagyszülőket és unokákat, babakocsis kismamákat és családokat, kocogókat és kutyasétáltatókat, és a töltésre épült sétányról a folyót kell figyelni, hogy a csillogó víztükrön tovasikló vagy a nádasban élelem után kutató városi hírességeket megláthassuk.
Ha eddig nem említettem volna, hattyúkról van szó. Ezek a légies, karcsú, ugyanakkor méretes madarak régóta járnak Váradra telente, ám tavaly valamiért teljesen ideköltöztek, és – ha madárberkekben is használható ez a kifejezés – családot alapítottak. Rajongótáboruk hatalmas: nem hinném, hogy sok sztár mondhatja el magáról, hogy egy egész város szíve csücske. Azt mondtam volna, hogy élelem után kutatnak?
Szoktak, de legfeljebb kedvtelésből, szükségük ugyanis biztosan nincs rá, hiszen hóban-fagyban is akad, aki kenyérdarabokat, kekszet vagy egyebeket dobál számukra. És ők láthatóan tisztában vannak kivételezett helyzetükkel: meszsziről látható, milyen méltósággal veszik az ételt, amely természetesen nem könyöradomány, hanem a fejedelmeknek járó részesedés. Nekünk pedig, hogy látványuknak örvendhessünk, még a tévét sem kell bekapcsolnunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok