2012. október 30., 10:252012. október 30., 10:25
Én például azt mondanám, hogy számomra az utca a legjobb téma, elég csak nyitott szemmel járkálnom. A nyitott szem azért fontos, mert bár hat évtizede taposom szülővárosom flaszterét, nem mernék behunyt szemmel nekivágni még a sarki boltig sem. A járdák ugyanis… Igen, sajnos olyan és még olyanabb állapotban vannak.
És ez a bizonyos olyanság napról napra fokozódik. Mert a világ csak araszol előre, vele együtt mi is lépegetünk, azaz történnek dolgok a városban: toldoznak-foltoznak, javítgatnak, törik-zúzzák a járdát-úttestet, nagy port és még nagyobb hangzavart kavarnak maguk körül, de ez nem is lenne baj, ha fájrontkor, vagyis ha befejezik a munkát, az valóban így is történne.
Ám néhány centi mindig kimarad, elfelejtődik, anynyira, hogy a csorba járdaszegély, a töredezett útburkolat akár a város címerének alkotórészévé is lehetne. De ne legyek már ilyen igényes, nem lehet mindent – jön a tél, az utcán heverő téma sem reszkethet csak úgy ni, mindenki szeme láttára. Kell neki is egy kényelmes kuckó, amiben megbújik, melegszik… Igen, melegszik, mert amikor elkezdődik a fűtési idény, akkor ezekből az „ottfelejtett” járdalyukakból tör ég felé a gőz.
Végre hát megértettem én is, miért: ezért, melengeti a heverő témákat. Eddig ugyanis azt hittem, hogy afféle gondos előrelátásból, hátha valahogy idekerülnek az izlandi gejzírek, és ne érjen készületlenül. Ráadásul, amilyen járatlan vagyoka világ dolgaiban, azt is hittem, hogy a közterületeken előtörő hőenergiát azok fizetik, akiknek hanyag munkája okozta a hibát, de kiderült, hogy ilyesmiről szó sincs: tömbházban lakó barátaim világosítottak fel, hogy ők állják a cechet.
Nem nagylelkűségből, hanem mert hiába szereltetik fel a mérőórákat a lakásukban, mindig rákerül a számlára egy hőveszteség tétel, ami épp ezeknek a közterületi réseknek a melegítését jelenti. Szóval ezt végre megértettem, most már csak azt várom, magyarázza el valaki, miért nem lehet az ellenőrizhetetlen veszteségösszeget levonni az adóból, jótékony adakozásként, hisz nem a csípős téli levegőt fűtik ők csak úgy ni, ötletszerűen, hanem az utcán fagyoskodó témáknak biztosíttatnak ezzel velük az aggódó házgondnokok – kényelmes meleg heverőt!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok