A szomszéd fűje zöldebb, sztrádái mentén pláne

Alig leplezett irigység jellemezte a beszámolók hangnemét, a frusztrációt pedig tovább fokozta, hogy az uniós finanszírozást nem más jelentette be, mint Corina Creţu, a regionális politikáért felelős romániai uniós biztos.

De lássuk előbb a tényeket. Az elmúlt bő fél év alatt több ízben is megtettem a Nagyvárad–Budapest-távot oda és vissza. Volt, hogy a már létező autópályán – amihez ugye elég nagyot kell kerülni, hogy az ember elautózzon a debreceni feljáróig –, és volt, hogy a legegyenesebb úton, a 42-es, majd a 4-es főúton. A mérleg nagyjából ugyanaz: három és három és fél óra alatt lehet eljutni Váradról Pestre, ha valamilyen torlódás miatt nem ragad be az ember valahol.

És egyre kevesebb a valószínűsége annak, hogy kényszerszünetet kelljen tartanunk, mivel teljes gőzzel zajlik a 4-es főút négysávossá szélesítése, mint ahogy gőzerővel dolgoznak Debrecent Berettyóújfaluval összekötő M35-ös sztrádaszakaszon is, így amíg az M4-es most bejelentett szakasza el nem készül, addig is a jelenleginél gyorsabban el tudunk jutni Pestre, 2020-ban, az M4-es elkészültével pedig még csaknem egyórányi időt nyerünk.  

Itteni szemmel nézve már-már csodával határosnak tűnik az útépítés tempója, amit két utazás között tapasztalunk, főleg, ha olyan valakiről van szó, mint e sorok írója, akinek 2003-ban, a Bechtellel való szerződéskötéskor már annyira elege volt a falvakon való zötykölődésből Csíkszereda felé, hogy azt hitte, sose jön el az a 2012-es, legrosszabb esetben 2013-as esztendő, amire elkészül  Bors–Brassó-autópálya. Ehhez képest 2018-at írunk, és a Nagyvárad–Kolozsvár–Marosvásárhely–Brassó-nyomvonalon tervezett, 415 kilométer hosszú sztrádából máig alig 52 kilométer van kész, s bár apró szakaszokon folyik a munka, összefüggő aszfaltcsíkot egyhamar nem is remélhetünk, hiszen hosszú szakaszok esetében még a versenytárgyalások sincsenek kiírva. Nem csoda tehát, hogy mind a sajtóban, mind Corina Creţu Facebook-oldalán sokan felrótták: mi az, hogy Magyarországra megy a pénz, Romániában meg semmi sem történik. Erre azonban a román biztos is csak annyit tudott felelni, hogy a tervet a magyar kormány nyújtotta be, a Magyarország számára elkülönített alapokból finanszírozzák, ő pedig hiába van Brüsszelben, nem tud – (mondjuk Western Unionnal) pénzt küldeni, ha a bukaresti illetékesek nem pályáznak.

Mint ismeretes, az elmúlt pár hónap leforgása alatt nem először szólt be a román kormánynak az amúgy szociáldemokrata párti biztos a lehívások felgyorsítása érdekében. Kíváncsian várjuk, hogy látva: a szomszéd fűje sokkal zöldebb, mit lépnek Bukarestben. De engedjenek még részünkről némi szkepticizmust. Nem is keveset.