JEGYZET – Ion Popescu egyszerű, partiumi román kisvállalkozó – illetőségi helye szerint az Arad megyei Világos polgára – az életében nem járt a Közel-Keleten.
2015. december 12., 16:252015. december 12., 16:25
Még csak nem is találkozott arabokkal, életnagyságban is csak olyankor látott igazi keleti arcokat, amikor valamelyik nagyobb egyetemi városba utazott, ahol a helyi felsőoktatási intézmények környékén néha-néha azzal szembesült, hogy sötét bőrű, egymással furcsa, torokhangú nyelven értekező egyetemisták siettek az előadásokra, vagy özönlöttek ki az egyetem kapuján.
Egy napon mégis azzal szembesült, hogy ő a nap szír terroristája. Vagy legalábbis valami ahhoz hasonló. Ehhez mindössze annyi kellett, hogy úgy döntsön: külföldre látogat. Hangsúlyoznánk: ezúttal sem keleti irányba indult, esze ágában sem volt veszélyes, állandó terrorfenyegetettségben élő, vagy polgárháború tépázta országokba látogatni, ahol a nyugati emberre minimum bizalmatlanul, rosszabb esetben pedig elrabolható, lefejezős videóhoz való ideális alanyként tekintenek. Egyszerűen úgy döntött, hogy átruccan Debrecenbe.
Ion Popescu bepakolta hát a csomagokat és a családot az autóba, majd elindult a határ felé. Mivel tudta, hogy a párizsi merényletek nyomán a határellenőrzést szigorították, felkészült arra, hogy hosszabb ideig kell várakoznia. Amivel azonban szembesülnie kellett, arra képtelenség lett volna felkészülni. A magyar határőr szeme a személyi igazolványát böngészve egyszer csak tágra nyílt, és gyanakvó arckifejezéssel kérdezett valamit tőle. Hosszas értetlenkedés után végül rájött: azt kérdezte tőle, hogy román–szír kettős állampolgár-e.
Meglepve közölte, hogy dehogyis, de ekkor már nem volt menekvés: félreállíttatták az autót, amelyet aztán szakszerűen szétszedtek alkatrészeire. Igaz, nem találtak semmit, de a szét- és az összeszerelés legalább négy órát vett igénybe. Végül előkerült egy tolmács, akivel sikerült tisztázni a helyzetet. Ezt követően elengedték.
És Ion Popescu, aki eddig nem különösebben kedvelte a magyarokat – igaz, baja sem volt velük – őszinte híve lett a teljes kétnyelvűségnek, beleértve a személyi okmányokat is. Személyijében ugyanis Világos neve kizárólag román hivatalos nevén, Şiriaként szerepelt. Azt pedig nem lehet elvárni egyetlen külföldi hivatalos szervtől sem, hogy a Şiriát megkülönböztesse a Szíriától. Ez csak világos, nem?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!