JEGYZET – És a nagyszerű haladás, az információs társadalom robbanásszerű fejlődése közepette eljutottunk oda, hogy az ember nem tud hozzájutni az információhoz.
2015. szeptember 18., 19:232015. szeptember 18., 19:23
Mert az illetékesek képtelenek eljuttatni hozzá. Történt, hogy a közelmúltban Nagyvárad egyik új fejlesztésű, kertes házas övezetébe költöztem, ahonnan a Szent László tér, vagyis a város főtere még egy könnyed, őszi séta közben is elérhető gyalogszerrel legtöbb huszonöt perc alatt. Vagyis még a legnagyobb rosszindulattal sem lehet azt mondani, hogy a világ végén laknánk.
Ehhez képest például a helyi napilapokra nem lehet előfizetni, mert nem kézbesítik ki őket. Pedig az több okból is fontos lenne, hogy reggelente elolvashassam a helyi lapokat. Egyrészt az egészséges polgári öntudathoz is hozzátartozik, hogy az ember a reggeli tea mellett átlapozhassa a postaládából frissen kihalászott újságokat.
Vagyok ugyanis annyira konzervatív, hogy az elektronikus formátumot, az internetes portálokat rendszeresen fogyasztva is igényeljem a papíralapú sajtót. Ráadásul újságíróként tulajdonképpen szakmai követelmény is, hogy az ember napirenden legyen azzal, mit ír a többi lap. Arról nem is beszélve, hogy az előfizetés a szolidaritás jele is a barátokkal és kollégákkal, akik az illető lapoknál dolgoznak.
De hát úgy tűnik, hogy ha az ember nem a központban vagy valamelyik népesebb lakótelepen él, akkor legfeljebb a postára számíthat. Mármint ideális helyzetben. Mert a posta – már amennyiben veszi a fáradságot, hogy naponta kikézbesítse a küldeményeket – leghamarabb valamikor a kora délutáni órákban képes házhoz hozni a lapokat. Ami a reggeli sajtó esetében meglehetősen kései időpont.
Igaz, mit is várhat az ember attól a Román Postától, amely legutóbb azzal hívta fel a figyelmet magára, hogy a postahivatalokban nem lehet borítékot kapni? A legközelebbi újságos ráadásul viszonylag messze van, és ha az ember a saját otthonából dolgozik, nem is szükséges mindennap kimennie, így még teljes áron sem jut hozzá a laphoz. Szóval ott tartunk, hogy 2015 végén hiába adnám oda a pénzem bizonyos cégeknek, mert képtelenek eljuttatni hozzám a szolgáltatásaikat. Vagyis azon város határain belül, amelyben megjelennek, elfogadható időben eljuttatni a lapokat egy adott címre. Ezért tényleg érdemes újságot írni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!