2011. szeptember 14., 09:082011. szeptember 14., 09:08
Kapásból elutasítottam, azonban addig inszisztáltak, míg meg nem mondtam, hogy ha van EU-s gyártmányú piros Marlborójuk, abból vennék. Persze volt, legalábbis ezt állították, én meg jóhiszeműen elővettem a százas bankjegyet, ugyanis apróm nem volt. Üzletfelem erre egy pillanat törtrésze alatt odaintett egy suhancot, aki elvette tőle a pénzt, és eltekert a biciklijén. Amikor látta, hogy kezd nekem nem tetszeni a dolog, nyugtatott, hogy csak váltani ment, és különben is, ő kell hozza a cigarettát. Aztán próbált eloldalogni. Én viszont nem tágítottam, mentem utána, követelve a pénzem, mivel addigra nagy nehezen leesett, hogy át akarnak verni. Erre elkezdett kiabálni, hogy hagyjam békén, ő sose látott, és ne zaklassam.
Addig-addig, hogy besomfordált egy olyan lépcsőházba, melybe nem tartottam ajánlatosnak a belépést, így sarkon fordultam, és felidéztem magamban, hogy már ezerszer megfogadtam, hogy gyanús népséggel nem üzletelek. Épp azon gondolkodtam, hogy elmegyek a zsaruságra (bár nem igazán hittem benne, hogy bármi értelme volna, hisz nem ahhoz vagyok szokva, hogy ugranak, ha panasszal fordulok hozzájuk), amikor szembe jött egy rendőr. Én pedig leszólítottam, és elmondtam neki, mi történt. És csodák csodája, nem azzal jött, hogy menjek be vele az őrsre, és írjak feljelentést, hanem visszajött velem a helyszínre, odaintette magához azt a nőt, akire rámutattam, hogy tanúja volt a dolognak, és ráparancsolt, hogy hozza vissza a pénzt. Az pedig eltűnt a lépcsőházban, majd két perc múlva visszatért a pénzzel. A rendőr pedig megtartotta neki az osztályfőnöki órát, hogy: Brigi, megmondtam, hogy csinálhattok itt egy kis pénzt, de többet lopásban ne vegyél részt! Annyira letaglózott a meglepetés, hogy ott helyben meg sem fogalmazódott bennem a kérdés, hogy ha egyszer tanúja volt egy rablásnak, és tudja pontosan hol az elkövető, akkor miért nem kapja el, és vonja felelősségre? Annál hamarabb eszembe jutott viszont vagy két hete, amikor a lenti piacról hazaérve nem találtam a pénztárcámat, amit minden valószínűség szerint elloptak személyistől, bankkártyástól. Talán épp az a hölgyemény, akit korábban a rend őre futni hagyott…
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.