2011. szeptember 29., 09:352011. szeptember 29., 09:35
Mi több, azon sem érdemes meglepődnünk, hogy az eredeti hivatásától visszavonult művésznő polgármesteri babérokra tör: a Milánó melletti Monza első embere kíván lenni, hogy „izgalmassá varázsolhassa a városkát”. Mert milyen is egy ideális elöljáró? Mindenképpen egy olyan ember, aki már elegendő élettapasztalatot szívott magába, hogy szakértő szemekkel rálásson az esendő polgárok kisebb, esetleg nagyobb problémáira, és biztos kézzel oldja meg ezeket. Nyitott, könnyen ismerkedik, szereti az újabb és újabb kihívásokat, népszerű, és el tudja hitetni az emberekkel, hogy jó lesz nekik. Egy olyan ember, aki nem jön zavarba a mikrofonok előtt, van kiállása, nagy a teherbírása, szeret embert és állatot, egyszóval Cicciolina. Csak akkor csodálkozhattunk volna, ha a művésznő nem jelenti be ezen szándékát, és – eltékozolva tálentumait – szerényen a háttérben marad. Magyar származását és szakértelmét tekintve akár Marosvásárhely közös magyar jelöltje is lehetne, így véget vethetne a politikai civakodásoknak, bár valljuk be, ehhez nem vagyunk elég optimisták és futuristák. Abba, hogy miként kívánja Cicciolina izgalmassá varázsolni Monzát, igazából bele sem merünk gondolni, ez maradjon az optimista jövő titka.
„Elég volt a nyerészkedő pártokból, a szavazatok manipulálásából, a közbeszerzésekből és a korrupcióból” – hirdeti Cicciolina, és nem mondhatjuk, hogy nem értünk egyet vele, ha egyszer egyetértünk. Lelkünkből szól, mint egy Edda-szám. Reklámpannók, szlogenek, bankhitelprospektusok hirdetik, hogy „merjünk nagyot álmodni”, de mi csak leszegett fejjel a szürke utcaköveket bámuljuk, és annyi esélyünk sincs bejutni a boldogságot jelentő meleg ólba, mint a holland tulipánoknak Romániába. Ott állunk a határon, teherautókra rakva, Schengen-baktériummal fertőzötten, szomorúan, hervadón, mert hiányzik nekünk az optimista-futurista vezetőnk, aki izgalmassá varázsolná az életünket, aki mer és tud nagyot álmodni, aki az igazságért harcol. Szerencsés szerzetek ezek az olaszok.
Optimista-futurista párt. A mozgó járdák és repülő, környezetbarát autók kora jő, a világbéke és az egyetértés időszaka, a fájdalommentes szülés, a kései halálozások és az önmagukat építő autópályák boldogságos ideje. A nevetés évszázada.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.