2013. április 16., 20:512013. április 16., 20:51
Fogcsikorgatva ugyan, de odaadtam a férjemnek a pénzt, és megkértem, fizesse ki, mert magamat ismerve ordináré hangú kiabálásba fulladt volna az akció.
Küldték egyik szobából a másikba, nézegették a papírokat, és kegyeskedtek elvenni a pénzt, de az egyik hölgy kisütötte: van nekem még egy nagy-nagy hátralékom egészségbiztosítási vonalon valamikor 2004-ből. Épp az évszámnak megfelelő összeg. Megnyugodtam, nincs honnan hátralék legyen, havonta levonták a fizetésemből. Vagy három hét múlva újabb papír, újabb dörgedelem, 2400 lejt azonnal, illetve már tulajdonképpen zárolták is a bankszámlámat, amíg be nem jön rá annyi pénz, hogy hófehéren állhassak az állam színe előtt. Első pillanatban összeszorult a torkom, de aztán megörültem: a papíron szereplő tételek között ugyanis ott volt a már kifizetett 394 lej is, arról nem beszélve, hogy aznap reggel bankkártyával vásároltam, és zárolásról szó sem esett. Ezúttal a testvéremet kértem meg, mert ő még érti is ezeket a pénzügyi csalafintaságokat, elment, őt már nemcsak egyik szobából a másikba küldték, hanem egyik hivatalból a másikba, vissza, majd újra, hogy kiderítsék: tévedés az egész, nem kell fizetnem semmit, sőt az ominózus 394 lej is túlfizetés volt, visszajár még nekem 103 lej. De nem helyben, mert az igazgatónak nincs ideje ilyen piszlicsáré papírokat aláírni, majd küldik postán. Hurrá. Majdnem egy hónap múlva jött a papír, vissza még egy garas sem, de egye fene, veszett fejsze nyele. Csakhogy felmerül néhány kérdés: vajon hányan dőltek be a fenyegetésnek és fizettek fejvesztetten úgy, ahogy én is az első összeget?! S ha kiderül, hogy humbug az egész, akkor mégis miért következik be ilyen gyakran, ugyanis az ismeretségi körömben is előfordult nem egy személlyel. Az sem mellékes, hogy eddig abban a hitben éltem, a munka nem szégyen, sőt ha egy kicsit sikerül jobban belehúznom, akkor még valamivel jobb létben is reménykedhetek. Különösen, hogy a nagy játékos államelnök azt mondta, a nyugdíjasok ne kéregessenek (??!!), hanem dolgozzanak rá. Ám ha nálunk ilyen pimasz kalózakciókkal büntetik a munkát, akkor a remélt kicsit jobb lét helyett legföljebb a jobblétre szenderülésben lehetünk biztosak. Csak nehogy már abban is csalódnunk kelljen!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok