2011. július 20., 09:292011. július 20., 09:29
A süvítő hang is csak a közeli találkozást vetítette elő a gumissal, de akkor még sejtelmem sem volt róla, hogy a Mindenség megorrolt rám. Igaz, hogy voltak nehezítő körülmények, sötét éjszaka, alvó gyerek, az emelő hiánya, a kihalt település, de az éjszakai bárokban mindig iszogatnak segítőkész autósok, akik szívesen kérkednek helyismeretükkel, és gyorsan, hatékonyan szervezkednek. Két óra csúszás egy tizenkét órás út során nem olyan vészes, ám a kattogó hang a motorházból egyre vészjóslóbban szólt, és a velünk ez nem történhet meg bizonyossága egyre kétségesebbé vált. Azért mentünk előre rendületlenül, mígnem az autópályán egyszer csak nem fordult többet a kerék. Ám a Mindenség begurított valahogy az első pihenőbe, így legalább biztonságban várhattuk a vontatót.
A javítás hat órába tellett, és több számjegyű összegbe került, a várakozás során több futó zápor zúdult ránk, és kitartóan próbáltuk meggyőzni a gyereket, hogy ez micsoda nagyszerű kaland, és ha ez nem történik meg velünk, soha nem fedeztünk volna fel ezt a páratlan szépségű játszóteret, amelynek csúszdái nagyszerű menedéket nyújtanak az eső ellen. Zsófit elég nehéz átverni, és rendületlenül hajtogatta, hogy ő nem ilyennek képzelte az álomnyaralást. Ó hát ez még csak a kezdet, nyugtattuk őt és magunkat, innentől jóra fordulnak a dolgaink, csupa móka és kacagás lesz az életünk. Hát nem. Bécsben leparkoltuk a hányatott sorsú autót oda, ahova csak reggel fél hétig lehetett, majd átparkoltuk oda, ahol ugyancsak reggel fél hétig lehetett. Fél hét után két perccel elvontatták. S szemrebbenés nélkül elkérték az autó árát, hogy visszaadják.
Majd a nyomorú fantáziadús Piroska névre hallgató hármas Golf hazafelé elkezdte főzni a vizet. Teljesen rutinosan álltunk meg minden húsz perc és tíz kilométer után, és töltöttük először a desztillált, később az ivó, majd a csap és végül a patakvizet a tartályba. A zöldek örülhettek volna, mert több vizet fogyasztottunk, mint benzint. Végül hazaértünk, az autó még mindig a szerelőműhelyben, barátaink kárpótlásul elvittek egy hétvégi kiruccanásra, én meg szóltam a Mindenségnek, hogy legalább öt évig nem akarok hallani róla. A Mindenség lapított, ám gondoskodott róla, hogy a hétvégi kiránduláson megtámadjon egy alattomos kánikulavírus. Jobb nekem, ha dolgozom.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!